Az elmélet 1966-ban látott napvilágot a Spiráldinamika című könyvben, Clare W. Graves pszichológus professzor rendszerére alapozva. Eszerint az emberi természet nem statikus, hanem az emberi társadalmak a környezetükhöz alkalmazkodva új és új, komplex világnézeti, cselekvési viselkedési modelleket alkotnak. Ezek a modellek a kollektív intelligenciára, alapértékekre épülnek, melyeket a spiráldinamika (az egyes ember genetikai összetételét meghatározó gének mintájára) mémeknek hív. Ezen alapértékek szervezési elvként meghatározzák korok, kultúrák, és egyének világnézetét. Az egyének, illetve kultúrák nem jellemezhető egyetlen kategóriával (mémmel), hanem az értékek rendszerének keverékeit hordozzák magukban.
Nézzük meg, mely kategóriákat különít el Graves rendszere:
Bézs mém, archaikus, ösztönös
Ez a társadalmi rendszer Krisztus előtt 100.000-ben kezdődött. A fő szempont az életben maradás, a biológiai szükségletek kielégítése, az érzékek által vezérelt funkciók működtetése. Az ember a természeti rendszerekkel szoros kapcsolatban látta el szükségleteit, nem tett nagyobb átalakító hatást a természetre. Ez az értékrendszer az emberiség történetének későbbi szakaszaiban bármikor felébredhet, amikor szükség van rá – természeti csapások, járványok, háborúk idején, amikor az egyén alapvető funkciói lépnek előtérbe az életben maradás érdekében.
Lila mém, törzsi-animisztikus
Kezdete Krisztus előtt 50.000-re tehető, a tradicionális kultúrák kialakulásának idejére. A közösség, a varázslás, az ősök és a természeti erők tisztelete jellemzi, a törzsi kultúrák folyamatos kapcsolatot tartottak a mágikus világgal. Az évszakokhoz kötődő rítusok a természettel való összhangot segítik. A manapság újjáéledő Istennő kultusz is ennek az időszaknak a jellemzője. A mai New Age spirituális és közösségi törekvések gyakran nyúlnak vissza e kor rítusaihoz, hogy az induvidualitás korában a „Mi” egységét erősítsék.
Vörös mém, egocentrikus
Krisztus előtt 7000-ben kezdődött ez a hatalomra, egyéni erőre épülő értékrendszer. Szakít a törzsi hagyományok közösségi értékeivel, és az egót, az individualizált egyént állítja a középpontba. Ez az emberi lény domináns, kontrolláló természete, az élet dzsungelében a túlélésért folytatott harc eszköze. Néha a mai ember is visszanyúl ehhez az eszközhöz, amikor szüksége van rá az érvényesüléshez, gondoljunk például az utcai geng-ek egyént védő csoportosulásaira.
Kék mém, autokratikus
Kr. előtt 3000-re tehető a megjelenése, ma is ez a fundamentalista vallási mozgalmak, totalitárius rendszerek világnézete. Középpontban áll a rend, stabilitás, engedelmeskedés – az egyén feláldozza egyéni érdekeit a rendért, a jobb jövőért. Az elmélet szerint a ma élő felnőttek 40%-a ma is ezen értékrendszer alapján éli életét - még ha nem is a radikális formájában.
Narancs mém, tudományos - stratégikus
Kr. utáni 600-1000 körül jelent meg, a felvilágosodással és a tudományos-techinkai-ipari forradalommal teljesedett ki. Ennek a gondolkodási rendszernek nincs szüksége az „izmusokra”, a világot sokkal inkább egy hatalmas piactérnek látja, melyben rengeteg lehetőség kínálkozik. Kulcsszavai a függetlenség, önmegvalósítás, siker, versengés. Ez az Amerikai Álom értékrendje. A mai világ felnőttjeinek 30%-át teszi ebbe a kategóriába a rendszer, és a világban létező hatlom 50%-át ez a gondolkodásmód jellemzi. Egyértelműen narancs a globális média, a globalizáció, és a neoliberális gazdasági rendszerünk.
Zöld mém – a társadalmi háló
A huszadik század elejétől felemelkedő zölddel kezdődik azoknak az értékrendszereknek a sora, amelyek felülemelkednek a fennmaradás paradigmáján, és a létezés terüetére lépnek. Ebben az egyén azért áldozza fel saját érdekét, hogy hozzájáruljon a csoport harmóniájához. Jellemzője a szeretet, harmónia, kollektivitás, növekedés, tudatosság. E paradigma szemszögéből már érthető, hogy a kék rendszere az embereket bűnösökre és szentekre, a narancs vesztesekre és győztesekre osztotta. A zöld értékrendszer felismeri, hogy az előző paradigmák veszélyesek az emberi faj fennmaradására nézve. A különböző spirituális utak szintetizálódnak, megjelenik a „Most hatama”. Findhorn ökofalu közösség példa a zöld értékrendre. Ma mintegy 10%-unk éli életét eszerint az értékrendszer szerint. Hátránya, hogy természetéből adódóan ez a gondolkodásmód ugyan megérti az előzőek problémáját, de nem kínál gyakorlati stratégiát az azokból való kivezető útra.
Sárga mém – rendszerszemlélet
Az 1950-es években jelent meg és terjedt ez az értékrendszer, igaz, ma is csak az emberek és közösségek igen kis részére jellemző. Újra az egyén van a fókuszban, de az egoizmus szemlélete nélkül – ez egy teljesen új emberi modellt rajzol ki, akinek valós tapasztalata a globális egymástól való kölcsönös függőség, aki tudatában van a globális rendszerek összefüggésének. Az ezt az életszemléletet teljes mértékben megélők belehelyzik magunkat az élet áramlatába, és pontosan azt vonzzák be életükbe, aminek világunk bonyolultan összefüggő rendszereinek és magasabb rendű céljaink megvalósítását eredményezi. Az ebben az értékrendszerben élők nem hasonlítják magukat senkihez, saját maguk, saját egyéni kvalitásaik összesége a viszonyítási alapjuk. Ebből a szemléletből nőtt ki a technikai újításokhoz a természeti evolúciót példának vevő biomimicry (http://biomimicry.net/). A jelenlegi kurzusunk célja, hogy e sárga értékrenddel térjünk haza és valósítsunk meg változásokat otthoni környezetünkben.
Türkíz mém
Ez a paradigma a legújabb, még kialakulóban lévő, globálisan csupán az emberek kevesebb, mint 1%-ára jellemző. A 70-es években jelent meg, középpontjában ismét a közösség áll, az egyénről az ökológiai én-re helyezve a hangsúlyt. Az értékrend alapja a bolygó-tudatosság, minden életforma tisztelete. Graves korábban kutatást végzett Findhorn ökofaluban, hogy megfigyelje, vajon ez a közösség tart-e már az emberi tudatosságnak ezen a szintjén. Ezt a paradigmát segítik a világ több részén egyszerre tartott globális meditációk, a tudomány világából a kvantumfizika, a rendszerszemlélet, a hologramm-nézőpont, vagy akár a korunkban elterjedő Átalakuló Városok mozgalom. Az ebbe a tudatoságba belekóstolt egyén egy megtartó közösség nélkül nehézségekkel néz szembe tudatosságának megtartásában, hisz világunk nagyon kis része érti ezt a gondolkodásmódot.
Az egyes mémeknél megfigyelhető, hogy a meleg színekkel jellemzettek az egyént, a hideg színekhez tartozók a közösséget állítják középpontba. Ez is jellemzi az emberi értékrendszer fejlődésének spirális jellegét. - Ági
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése