Pracha Hutanuwatr, a thaiföldi Wongsanit ashram vezetője fogja vezetni a közös reggeli csoport meditációnkat a hónap folyamán. Thich Nhat Hanh zen buddhista mestertől tanult, mielőtt még Thich Nhat Hanh híres lett a nyugaton. Ezekben a régi időkben még fellelhető volt keleten a „nem kommercializált meditáció”. Ha valaki el akart benne mélyedni, felkeresett egy erdőben elvonultan élő szerzetest, meghajolt előtte, és onnantól a mester tanítványaként élhetett vele egy ideig – még szállást, ellátást is kapott. Sőt, hagyomány volt, hogy hétköznapi emberek elvonultak pár hétre, hogy megmerítkezzenek a szerzetesi életben. Így tett Pracha is, és barátnőjétől azzal búcsúzott, hogy egy hét múlva itthon van – tizenegy év szerzetesség lett belőle.
Korábban a marxista, majd a békemozgalom aktivistájaként sokszor látta maga körül, és maga is megtapasztalta a lelkesedés – teljes erőbedobással harcolás – belefáradás – kiégés ismétlődő ritmusát. Ráadásul a Mozgalomban (megfelelő kommunikációs stílus és önismeret hiányában) többet harcoltak egymás, mint a fennálló rendszer ellen. Minderre az enyhülést és megoldást neki a meditáció gyakorlata hozta el. „Életünk nehéz időszakaiban vagy elkövetünk valami nagy hibát – vagy mások követik el és mi megszenvedjük” – a meditáció mindkettőt segít könnyebben elfogadni. Segít ráhangolódni a körülöttünk élőkre, embertársainkra és más lényekre egyaránt. Olyan tiszta örömöt ad, melyet nem szerezhetünk meg magunkon kívül lévő forrásból – a nyugalom derűjét. A nyugalomét, mely nem függ semmilyen külső körülménytől. Ez a megnyugvás, biztos háttér alapvető szükséglet valakinek, aki életét a társadalmi változásokért, az igazságosabb világ szolgálatában tölti.
A meditáció vallástól független, mindenki által megtanulható út. Segít abban, hogy „könnyedebben, kecsesebben táncoljunk az Élettel”. Ági
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése