Egy összefoglaló következik egy cikkről, ami László Ervin gondolatait foglalja össze, akinek a nevét már az első héten hallottuk, abban az összefüggésben, hogy amikor a Findhorn közösség is elkezdetett formálódni, világszerte indultak el kezdeményezések, és az egyik ilyen, Magyarországon szervezett összejövetelen találkozott több findhorn-i ember többek között László Ervinnel is. A téma és az ott elhangzott felvetések egyre aktuálisabbak és cselekvésre inspirálóak.
' Mielőtt nekifognánk a világ megreformálásának, nem árt, ha megállunk egy pillanatra és elgondolkozunk azon, hogy nem kell-e előbb önmagunkat megreformálni? Azok között a belső határok között amelyek jelenleg az egész emberiség gyarapodását és fejlődését korlátozzák, olyan határok is vannak, amelyek azzal a móddal kapcsolatosak, ahogyan gondolkodunk, cselekszünk a magánéletben és közéleteben. Értékeink, véleményeink és tetteink együttvéve hatalmas gazdasági kulturális és politikai mozgásokat indítanak el, és ezek határozzák meg azokat az utakat, amelyeket az emberiség a jövő felé választ.'
Összefoglaló és indító gondolatként, a modernség, és minden vele járó materialista - valahogy magyarként most az jutott eszembe, hogy 'nyugati' - értékrendszer, törekvés, fejlődés kezd megkérdőjeleződni, valahogy kényelmetlenné válni, és megjelent az igény, hogy valami új, más szellemiségű minőség kezdje áthatni az emberek létét, gondolatait és kapcsolatait.
László Ervin azt mondja, hogy a modern ember maga kezd az emberiség jövőjét fenyegető súlyos veszedelemmé válni. A modernség fogalmának e kontextusban való tisztázásának érdekében nézzük meg, hogy mit is jelent modernnek lenni és egy modern világban élni. A modernség gyökerei a könyvnyomtatás korára vezethetőek vissza, ami kiinduló pontja volt a későbbi információrobbanásnak, ami a modernség alapjait fektette le. A reneszánsz, a reformáció, később pedig az ipari forradalom alakította át a Föld arculatát, egyre 'gazdagabbak' lettek az emberek, a lélekszám drasztikusan elkezdett nőni, és mára a versengés, az ellenségeskedés pusztulással fenyegeti a civilizációt.
A modernség nagyobb anyagi jólétet adott az emberiségnek, de kiváltotta a népességnövekedést és megnövelte azon számát, akik igényli a modernség jótéteményeit, de nem részesülhetnek belőle. A modernség nagyobb hatalmat adott az emberek kezébe, mint azt valaha álmodni merte volna és elszegényítette a természetet az iparosodott városok lakóinak jólétének kiszolgálására.
Sokak szilárd meggyőződése ellenére a modernség nem a végső beteljesülése az emberi természetnek, csupán egy szakasza az emberiség társadalmi és kulturális fejlődésének. Minden elmúlt korszak azt hitte, hogy értékei és vélekedései helyesek és öntörvényűek, és ezek sosem maradtak örök érvényűek. Számos példát lehet itt felsorolni, ahol a modernség egy elérendő, beteljesült fejlettségi fok, például Afrika és Ázsia gyarmati népei sok lépcsőfokot kihagyva jutotta el a modern kor értékei és törekvései elterjedéséhez, és kezdték igényelni a technika nyújtotta hatalmat és kényelmet, és az 'elmaradottság' türelmetlen elutasítása egyre kézenfekvőbb lett.
A modernség azért válik mára elavulttá, mert nem szolgálja ez emberek igazi érdekeit. Új szakasz kezdődik a történelemben, ami az egész Földet átfogó globális korszak lesz. Bár az emberiség ma még a modern kor kényelmét élvezik (kb. egyharmad), a fejlődő országokban élők meg erről az életformáról álmodnak (kétharmad), egyre többen fedezik fel annak tényét, hogy ami a modernség értékeit illeti, beléptünk a modernség negatív profitjának érzékelésébe. A jelenlegi helyzet drámai negatívumait egyre jobban megismerjük, egyértelművé válik, hogy az emberiség sokkal-sokkal több energiát használ el, mint amennyi a fenntartható életmódhoz lenne szükséges (számítások alapján szeptember 27-én elhasználtuk azt az energiamennyiséget, ami erre az évre az emberiségnek 'ki volt osztva' vagyis, ahhoz lett volna elegendő, hogy fenntartsuk magunkat, amit ezután a nap után használunk el december 31-ig, azt a következő nemzedékektől vesszük el. És nem véletlen használtam ezt a szót, és nem azt, hogy kölcsön, mert ezt a felhasznált energiát nem tudjuk visszaadni, hisz nem reprodukálható.)
A sok ijesztő ámbár elgondolkodtató adat helyett ma nézzük meg, hogy László Ervin forgatókönyvében miként írja le ennek a modernség után jövő korszaknak az értékeit és milyenségét. A modernség, amiért annyira rajongunk, próbára teszi a társadalmi és kulturális alkalmazkodó képességünket. A kérdés nem az, hogy túl tud e lépni az emberiség a modernségen, hiszen semmi sem indokolja, hogy ne tudjon, a kérdés az, hogy képes-e ezt azon a szűk időkorláton belül megtenni, ami a rendelkezésre álló erőforrások által, illetve a környezet átalakításából származó tényezők és következmények mentén meghatározottak, és egyre szűkülnek.
Az cikk írója szerint a globális korszakhoz tartozó értékek közül szeretnék kiemelni egyet-egyet, annak érdekében, hogy megvizsgáljuk magunkat és a környezetünket, hogy erre mennyire vagyunk, lehetnénk képesek.
- ebben a világban az marad fenn, aki leginkább képes szimbiózisban élni embertársaival és a környezettel, nem pedig az, aki a környezet rovására kívánja elérni azonnali, önző céljait
- a világnépei egymástól való függésének és közös sorsának felismerése
- a szakembereken kívül, akik egyre többet tudnak, egyre kevesebb dologról, szükségünk van polihisztorokra, akik épp eleget tudnak mindenről ahhoz, hogy rendszerben legyenek képesek látni a folyamatokat és változásokat
- technika az emberiséget kell hogy szolgája és nem eluralkodni felette, vagyis olyan termékeket előállítani, amire valóban szükségünk van, és nem a divat trendek által motiváltan szerezzük be őket, illetve a emberiség új korszakhoz való gyors alkalmazkodást segítik
- az igazi hatékonyság nem azonos a maximális termelékenységgel, hanem társadalmilag hasznos javak és szolgáltatások előállítását szolgálja
- a boldogság nem valamilyen végső cél elérése, hanem folytonos keresés, hogy a boldogságot nem csak az anyagi javak birtoklásával lehet elérni, hanem a személyes kreativitás, tisztesség és becsület, a szeretet és a barátság a szolidaritás megtalálását egy közösségen belül, illetve a természettel való harmóniában való együttélés (újra) felfedezését
az igazi haladás jelei a valóban lakható városok, egészséges környezet, azoknak a javaknak és szolgáltatásoknak a biztosítása , amelyek valóban szükségesek a jó lét, illetve jól lét előmozdításához, valamint azok az életformák és termelési módok, amelyeknek a fenntartása minimális pazarlással jár az erőforrások lehető leghatékonyabb kihasználásán alapul
A modernség valóan hanyatlóban van, jellegzetes értékei és törekvései kezdenek elavulttá válni. Többé nem a modernség az, ami a legújabb, hanem valami más? Ezt a 'más' minőséget mindenki fogalmazza meg magának és kezdje ez annak gyakorlati megvalósulási formáit kipróbálni, megélni a mindennapokba.
A Föld egy szép és nagyon törékeny dolog. Élő formák sokaságának otthona, amely minden bizonnyal ritka, ha nem egyedülálló a világmindenségben. Épségének megőrzése most az emberiség előjoga és kötelessége. A tied is, az enyém is....
Era
' Mielőtt nekifognánk a világ megreformálásának, nem árt, ha megállunk egy pillanatra és elgondolkozunk azon, hogy nem kell-e előbb önmagunkat megreformálni? Azok között a belső határok között amelyek jelenleg az egész emberiség gyarapodását és fejlődését korlátozzák, olyan határok is vannak, amelyek azzal a móddal kapcsolatosak, ahogyan gondolkodunk, cselekszünk a magánéletben és közéleteben. Értékeink, véleményeink és tetteink együttvéve hatalmas gazdasági kulturális és politikai mozgásokat indítanak el, és ezek határozzák meg azokat az utakat, amelyeket az emberiség a jövő felé választ.'
Összefoglaló és indító gondolatként, a modernség, és minden vele járó materialista - valahogy magyarként most az jutott eszembe, hogy 'nyugati' - értékrendszer, törekvés, fejlődés kezd megkérdőjeleződni, valahogy kényelmetlenné válni, és megjelent az igény, hogy valami új, más szellemiségű minőség kezdje áthatni az emberek létét, gondolatait és kapcsolatait.
László Ervin azt mondja, hogy a modern ember maga kezd az emberiség jövőjét fenyegető súlyos veszedelemmé válni. A modernség fogalmának e kontextusban való tisztázásának érdekében nézzük meg, hogy mit is jelent modernnek lenni és egy modern világban élni. A modernség gyökerei a könyvnyomtatás korára vezethetőek vissza, ami kiinduló pontja volt a későbbi információrobbanásnak, ami a modernség alapjait fektette le. A reneszánsz, a reformáció, később pedig az ipari forradalom alakította át a Föld arculatát, egyre 'gazdagabbak' lettek az emberek, a lélekszám drasztikusan elkezdett nőni, és mára a versengés, az ellenségeskedés pusztulással fenyegeti a civilizációt.
A modernség nagyobb anyagi jólétet adott az emberiségnek, de kiváltotta a népességnövekedést és megnövelte azon számát, akik igényli a modernség jótéteményeit, de nem részesülhetnek belőle. A modernség nagyobb hatalmat adott az emberek kezébe, mint azt valaha álmodni merte volna és elszegényítette a természetet az iparosodott városok lakóinak jólétének kiszolgálására.Sokak szilárd meggyőződése ellenére a modernség nem a végső beteljesülése az emberi természetnek, csupán egy szakasza az emberiség társadalmi és kulturális fejlődésének. Minden elmúlt korszak azt hitte, hogy értékei és vélekedései helyesek és öntörvényűek, és ezek sosem maradtak örök érvényűek. Számos példát lehet itt felsorolni, ahol a modernség egy elérendő, beteljesült fejlettségi fok, például Afrika és Ázsia gyarmati népei sok lépcsőfokot kihagyva jutotta el a modern kor értékei és törekvései elterjedéséhez, és kezdték igényelni a technika nyújtotta hatalmat és kényelmet, és az 'elmaradottság' türelmetlen elutasítása egyre kézenfekvőbb lett.
A modernség azért válik mára elavulttá, mert nem szolgálja ez emberek igazi érdekeit. Új szakasz kezdődik a történelemben, ami az egész Földet átfogó globális korszak lesz. Bár az emberiség ma még a modern kor kényelmét élvezik (kb. egyharmad), a fejlődő országokban élők meg erről az életformáról álmodnak (kétharmad), egyre többen fedezik fel annak tényét, hogy ami a modernség értékeit illeti, beléptünk a modernség negatív profitjának érzékelésébe. A jelenlegi helyzet drámai negatívumait egyre jobban megismerjük, egyértelművé válik, hogy az emberiség sokkal-sokkal több energiát használ el, mint amennyi a fenntartható életmódhoz lenne szükséges (számítások alapján szeptember 27-én elhasználtuk azt az energiamennyiséget, ami erre az évre az emberiségnek 'ki volt osztva' vagyis, ahhoz lett volna elegendő, hogy fenntartsuk magunkat, amit ezután a nap után használunk el december 31-ig, azt a következő nemzedékektől vesszük el. És nem véletlen használtam ezt a szót, és nem azt, hogy kölcsön, mert ezt a felhasznált energiát nem tudjuk visszaadni, hisz nem reprodukálható.)
A sok ijesztő ámbár elgondolkodtató adat helyett ma nézzük meg, hogy László Ervin forgatókönyvében miként írja le ennek a modernség után jövő korszaknak az értékeit és milyenségét. A modernség, amiért annyira rajongunk, próbára teszi a társadalmi és kulturális alkalmazkodó képességünket. A kérdés nem az, hogy túl tud e lépni az emberiség a modernségen, hiszen semmi sem indokolja, hogy ne tudjon, a kérdés az, hogy képes-e ezt azon a szűk időkorláton belül megtenni, ami a rendelkezésre álló erőforrások által, illetve a környezet átalakításából származó tényezők és következmények mentén meghatározottak, és egyre szűkülnek.
Az cikk írója szerint a globális korszakhoz tartozó értékek közül szeretnék kiemelni egyet-egyet, annak érdekében, hogy megvizsgáljuk magunkat és a környezetünket, hogy erre mennyire vagyunk, lehetnénk képesek.
- ebben a világban az marad fenn, aki leginkább képes szimbiózisban élni embertársaival és a környezettel, nem pedig az, aki a környezet rovására kívánja elérni azonnali, önző céljait
- a világnépei egymástól való függésének és közös sorsának felismerése
- a szakembereken kívül, akik egyre többet tudnak, egyre kevesebb dologról, szükségünk van polihisztorokra, akik épp eleget tudnak mindenről ahhoz, hogy rendszerben legyenek képesek látni a folyamatokat és változásokat
- technika az emberiséget kell hogy szolgája és nem eluralkodni felette, vagyis olyan termékeket előállítani, amire valóban szükségünk van, és nem a divat trendek által motiváltan szerezzük be őket, illetve a emberiség új korszakhoz való gyors alkalmazkodást segítik
- az igazi hatékonyság nem azonos a maximális termelékenységgel, hanem társadalmilag hasznos javak és szolgáltatások előállítását szolgálja
- a boldogság nem valamilyen végső cél elérése, hanem folytonos keresés, hogy a boldogságot nem csak az anyagi javak birtoklásával lehet elérni, hanem a személyes kreativitás, tisztesség és becsület, a szeretet és a barátság a szolidaritás megtalálását egy közösségen belül, illetve a természettel való harmóniában való együttélés (újra) felfedezését
az igazi haladás jelei a valóban lakható városok, egészséges környezet, azoknak a javaknak és szolgáltatásoknak a biztosítása , amelyek valóban szükségesek a jó lét, illetve jól lét előmozdításához, valamint azok az életformák és termelési módok, amelyeknek a fenntartása minimális pazarlással jár az erőforrások lehető leghatékonyabb kihasználásán alapul
A modernség valóan hanyatlóban van, jellegzetes értékei és törekvései kezdenek elavulttá válni. Többé nem a modernség az, ami a legújabb, hanem valami más? Ezt a 'más' minőséget mindenki fogalmazza meg magának és kezdje ez annak gyakorlati megvalósulási formáit kipróbálni, megélni a mindennapokba.
A Föld egy szép és nagyon törékeny dolog. Élő formák sokaságának otthona, amely minden bizonnyal ritka, ha nem egyedülálló a világmindenségben. Épségének megőrzése most az emberiség előjoga és kötelessége. A tied is, az enyém is....
Era
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése