2011. november 22., kedd

Előadás a látott és hallottakról

November elején hazatértünk Findhornból. „Holisztikus szemlélettel egy fenntarthatóbb jövőért” címmel. December 9. péntek 17.00-19.00 óráig beszámoló előadást tartunk a Globális Nevelés Tudásközpontban (ELTE PPK Könyvtára, Budapest VII. Kazinczy utca 23-27.)

Szeretettel várunk: Kármán Era és Berecz Ági 




2011. november 14., hétfő

Újrakapcsolódás – mélyökológia a gyakorlatban


Az ember Természetet károsító tevékenységére a hetvenes évek óta a világ minden táján egyre többen ébrednek fel. Rachel Carlsson Néma Tavasza 1962-ben egy új, fenyegető ellenséggel szembesítette a nyugati embert: saját magával. Egy teljes generáció nőtt fel úgy, hogy az erdőírtás, talajerózió, levegő- és vízszennyezés, ózonlyuk, túlhalászat, talaj – és vízbázis mérgezés, savas esők már születésükkor globális méreteket öltöttek.

Mi, az ebbe a generációba tartozók gyerekkorunktól halljuk, tudjuk, értjük: globális ökológiai katasztrófa felé sodorjuk bolygónkat. A jelentések évtizedről évtizedre vésztjóslóbbak. A tengeri halállomány 90%-át levadászták, gyorsabb ütemben, mint ahogy a populációk újra tudnának termelődni...A fajok kihalása ezerszeresére nőtt az emberi tevékenység miatt... Az évmilliók során képződött globális olajkészletek felét elhasználtuk – a klímaváltozás biztos útjára billentve ezzel ökoszisztémánkat... A Föld lakossága szeptemberben elérte a hétmilliárdot, és a nyugati ember életszínvonala csak milliárdok nyomorúsága árán tartható fenn... Ha mindenki úgy élne mint mi, 3 Föld bolygó kellene.... elég!!! Ugye, elegünk van mindebből? Mit ér tudni a problémáról, ha egyedül nem tehetünk semmit ellene?... és szemlesütve sietünk el az aluljáróban a támogatást kérő zöld szervezet önkéntese mellett....

… mi történik azonban mindeközben bennünk? Milyen érzések, gondolatok kavarognak fejünkben? Miért kapcsoljuk el sóhajtva a hírekben feltűnő újabb természeti katasztrófa ijesztő képeit? Hogyan és miért okoznak testünkben, szívünkben, idegrendszerünkben, sejteink szintjén csillapíthatatlan fájdalmat otthonunk, a Föld pusztulásának képei? Valami biztosan van a látszólag cinikus, enervált egyén elzárkózása mögött. Emberi mivoltunk legmélyén mindannyian birtokában vagyunk az igazságnak: ezzel a Földdel, amiben élünk, egyek vagyunk. Ugyanabból a kémiai anyag-keverékből, „csillagporból” állunk, amelyből milliárd évekkel ezelőtt bolygónk kialakult. A levegő, amit beszívunk, a víz, amit megiszunk, a növények, melyeket elfogyasztunk és amelyekből sejtjeinket építjük újjá, ezer szállal függnek össze Földünk élő és élettelen résztvevőivel. Újra kapcsolódhatunk ezzel a tudattal, és e növekvő tudatosságból erőt meríthetünk mindennapi munkánkhoz.


Joanna Macy „Work That Reconnects” mélyökológia csoportmunkája a hetvenes években kezdődött a nukreális fenyegetés okozta szorongás feloldásának céljával, majd terjedt el az egész világon. A csoportmunka a rendszerelméletben, társadalmilag felelős spiritualitásban és a mélyökológia filozófiájában gyökerezik. Célja, hogy segítse a résztvevőket a földi élet teljes szövedékéhez való újra-kapcsolódásban, felszínre hozza a természet pusztításával kapcsolatos szorongást, fájdalmat, dühöt, szomorúságot, tudatosítsa ezeknek az érzéseknek a létjogosultságát, és pozitív cselekvésbe fordítsa át őket. Joanna Macy az elmúlt több mint 30 évben több ezer emberrel dolgozott a világ minden táján, minden társadalmi rétegében és helyzetében élőkkel.

A csoportmunka különösen sokat adhat azoknak a szociális és környezeti igazságosságért küzdő és dolgozó aktivistáknak, civileknek, akik sokszor szélmalom harcnak tűnő küzdelmet folytatnak az egészséges, fenntartható jövőért a fennálló rendszerrel szemben, rengeteg energiát fektetve ügyük és a világ előmozdításáért – saját magukra, a fizikai-érzelmi kimerülés, kiégés jeleire azonban nem marad erejük.

Az a határtalan növekedésre épülő globális fejlődési paradigma, amelyben eddig éltünk, az „ipari növekség társadalma” nem tartható fenn tovább. Társadalmi, politikai, gazdasági, ökológiai szövete hasadozik, és rajtunk múlik, az összeomlás felé, vagy egy másfajta társadalmi berendezkedés, az „Életfenntartó Társadalom” felé mozdulunk. A kettő közötti átmenet, a Nagy Fordulat, ahogyan Macy nevezi, évtizedek óta zajlik körülöttünk – ha részt veszünk benne ha nem. - Ági  

A Nagy Fordulat három fő területe


Joanna Macy három fő területet azonosít, melyeken az ipari növekedés társadalmából és életet támogató társadalomba vezető Nagy Fordulat zajlik:
  1. Akciók Földünk védelmében

    Talán ez a Nagy Fordulat leglátványosabb dimenziója, mely magában foglalja a politikai, törvényhozási és jogi folyamatokat éppúgy, mint a direkt akciókat, bojkottokat, blokádokat, civil engedetlenséget és a pusztítás elutatsításának más formáit. Ide tartoznak a WTO elleni tüntetések, a zöld aktivisták megmozdulásai, a Kritikus Tömeg, a jelenleg zajló Világforradalom is. Ezek az akciók időt nyernek a Globális Mozgalomnak, életeket, fajokat menthetnek meg egy fenntarthatóbb társadalom számára. Önmagukban azonban nem elegendők ennek a pozitív jövőnek a létrehozásához.

    2. A strukturális okok vizsgálata és alternatív struktúrák kialakítása.

    Ahhoz, hogy kiszabaduljunk az ipari növekvés társadalmának szorításából, meg kell értenünk annak logikáját és működési mechanizmusait. Milyen ki nem mondott egyetértések okozzák, hogy Földünk nagy része a legmélyebb szegénységbe sodródik, miközben egy szűk réteg gazdagsága nő? Milyen félreértett értelmezési keret miatt használjunk bolygónkat nyersanyag-raktárként és hulladék lerakóként? Nem kevés bátorságba kerül, hogy szembenézzünk az emberiség e nem túl hízelgő képével, de ez a rálátás elengedhetetlen ahhoz, hogy demisztifikáljuk globális gazdaságunk működési mechanizmusát – lemondjunk arról, hogy a politikusokat és a nagyvállalatokat démonizálva bűnbakokat keressünk. A rendszer megismerése mellett strukturális alternatívákat is alkotunk, megszámlálhatatlan helyszínen pattannak ki a társadalom szövetéből az új életformák, közösségi berendezkedések. Ilyenek a globális rendszerről való ismeretterjesztő programok, az átalakuló városok és az ökofalu mozgalom, szándékolt közösségek, városi közösségi kertek, lakóközösségek, bevásárló körök, szívességbankok. Ezek a kezdeményezések elszórtnak, elhanyagolhatónak tűnhetnek, ám magukban hordják a Jövő magját

    3. Az emberi tudatosság emelkedése

    Mindezek a strukturális alternatívák nem ereszthetnek gyökereket a társadalom értékeinek mélyreható változása nélkül – új értékek kialakítására van szükség, melyek fenntartják a változásokat. Az új értékek tükrözik szükségleteinket, és azt a módot, ahogyan egymáshoz és Földünkhöz kapcsolódunk. Más szavakkal a valóság felfogásának gyökeres változására van szükség – és ez a változás napjainkban zajlik, tudati forradalomként és spirituális ébredésként. A változást lehetővé tévő élmények és felismerések egyre gyakoribbak, az egyén különváltsága és az individualizmus helyett a Földünkért érzett felelősségérzet formájában jelenik meg, a materializmus helyet ad a modern tudományos felfedezéseknek a Világegyetem élő mivoltáról, mely a spirituális hagyományokkal együtt a világot mint Szent Egészt láttatja velünk. Ebbe a dimenzióba tartozik a rendszerszemléletű gondolkodás, a társadalmilag felelős buddhizmus és más tradíciók, az ökofeminizmus, ökopszichológia és az önkéntes egyszerűség mozgalom. A Nagy Fordulat ezen dimenziója segít minket a cselekvésben és konkrét változásokban, megóv a pániktól, a tehetetlenség érzésétől, attól, hogy fejünket a homokba dugva védekezzünk, vagy bűnbakokat keresve egymásnak essünk. - Ági

Mélyökológia - az emberiség új etikája



Mély, vagyis nem csupán a felszíni problémákra és megoldásokra koncentráló gondolkodási paradigma a mélyökológia. Alapvető kérdésekre reflektál az ember létét illetően tágabb környezetében, nem csupán „tudományos” szempontból vizsgálja az egyes lények emberhez viszonyított értékét és helyét. Alapelve az, hogy a Természetet nem számunkra, emberek számára kell csupán megőriznünk, nem hasznossága adja értékét. Minden lény, élő és élettelen egyaránt értékes, a Természetnek mint egésznek részei, melyek rendszerként működnek.

A kifejezés Arne Naess norvég hegymászó filozófustól származik, aki számára a bioszféra és az ember egyre bonyolultabbá váló kapcsolata nem írható le a tudomány eszközeivel - az élet hálójában elfoglalt szerepünk megértéséhez használható etika, ökológiai bölcsesség is szükséges. Naess ökozófiának nevezte el a létezés, gondolkodás és cselekvés filozófiai rendszerét. „Az élet minden formájához való jog egyetemes jog, egyetlen élő faj élethez való joga sem előbbrevaló a másikénál”.

A mélyökológia alapjait nyolc pontban összegezhetjük:
1. A Föld emberi és nem emberi élőlényei egyaránt belső, magukból adódó értéket képviselnek, mely független az emberiség számára való hasznosságuktól
2. Az életformák gazdagsága és diverzitása önmagában képvisel értéket
3. Az embernek alapvető szükségletei kielégítésén túl nincs joga ezt a gazdagságot gyengíteni
4. Az emberi kultúrák virágzása összeegyeztethető az emberi populáció csökkenésével – a nem emberi élet virágzása meg is kívánja ezt a csökkenést
5. Az emberi faj jelenlegi tevékenysége káros hatással van a Föld nem emberi életére, ez a káros hatás rohamosan erősödik
6. Módosítanunk kell tehát jelenlegi politikai vezérelveinket, és ez a változás hatással lesz a gazdasági, technológiai és ideológiai berendezkedésünkre
7. Az ideológiai változás lényege a jobb életmód hajhászása helyett az Élet minőségének tisztelete
8. Mindazok, akik elfogadják a fenti állításokat, elkötelezik magukat, hogy elindítsák a szükséges változásokat Földünkön.






Ági


2011. november 1., kedd

Samhain- a sötétség kezdete


Findhornban tegnap ünnepeltük a kelta új év, Samhain ünnepét. Ez a tradíció a nyugati világban elterjedt Halloween ünnep gyökere, a mai napig Samhain-ként hívják itt, a Skót felföld északi részén. A szó maga az egykori kelta naptár november hónapját is jelöli, jelentése "nyár vége" a nap lenyugvása.

Ez őseink tiszteletének ünnepe is, amikor kapcsolatot teremtünk mindazokkal, akik mielőttünk itt jártak, akiknek tapasztalatai, életei alakították a miénket, akiknek Földdel való munkája hagyományosan megalapozta a mi mai aratásunkat, földünk termékenységét. Szüleink, nagyszüleink, dédszüleink, őseink élete, elvárásai, szükségletei, boldogsáa, szomorúsága, beteljesült és beteljesületlen reményei egyaránt formálják személyiségünket.


A tél elején amikor a természet visszavonul, a hideg évszak kezdődik, a zöld szövetek visszahúzódnak az élőlények belsejébe. Ez az időszak meghív minket a külső világtól a belsőbe való áthelyezkedésre.  Visszatérünk a természet születés-élet-halál-újjászületés alapvető ritmusához, amelyben minden állomás egyenlő fontosságú. Samhain visszaállítja a Sötétség tiszteletét, a Sötétség létjogosultságát, szükségességét, a Föld és az ember szükségét a nap-éjszaka, hideg-meleg, sötétség-fény örök váltakozására. Ez a megállás, lelassulás, befelé figyelés időszaka, amikor belsőnkben a fény teret ad a sötétségnek, a társasági élet a belső épülésnek, az új megnyilvánulása és régi eltemetésének. Sötétség nélkül nincs újjászületés, a régi hiedelmek, érzelmek, gondolatok, viselkedésminták eltemetése, elsiratása nélkül nincs helye az új életformáknak, mindezek elengedésével termékeny ürességet teremtünk az Újnak. 


A karavánpark és a tengerpart között elterülő dűnéken gyújtottunk tüzet, ahol összegyűlt a közösség állandó, és vendégként ittlévő része is. Először az amerikai bennszülött hagyományra emlékezve a négy égtáj felé mondtunk köszönetet Észak, Dél, kelet és Nyugat jellemzőinek, attribútumainak. Majd közös énekkel, tánccal, mesemondással, zenéléssel búcsúztattuk a Régit. A legtöbben előre megírt üzeneteket, levágott hajtincseket és más szimbolikus tárgyakat is elégettek. Majd egy kosárból magokat húztunk, melyeket magunkkal viszünk az új évbe, új korszakba, amelyekből a jövő tervei, álmai, valósága sarjad majd.

Samhain a kelta újév kezdete. Boldog Új Évet! 


Eileeen Caddy útmutatása


Eileen Caddy egyike korunk misztikusainak, mindennapiságában rendkívüli asszony, aki férjét és három gyermekét hátrahagyva követte Peter Caddyt a hatvanas években, hogy "a felsőbb akaratnak megfelelően egy bizonyos munkát együtt elvégezzenek". Ez volt Findhorn közösség megalapítása. Eileen hosszú évek alatt kifejlesztett meditációs gyakorlata napi részletes útmutatásokban teljesedett ki - melyek alapjául szolgáltak az egyre növekvő közösség életének és döntéseinek egészen Eileen haláláig. Az üzenetek a nyolcvanak évek végén jelentek meg először könyv formájában "Opening Doors Within" címmel. Ez az öröknaptár az év minden napjára kínál inspirációt, sorai gyakran vezetik be a közösség közös reggeli meditációit.

November 1.
A természetben nincs stressz, nincs erőlködés. Egy mag életciklusa magától történik, csupán attól, hogy megengedi hogy megtörténjen. Semmi másra nincs szükség, mint hogy megengedd, hogy az Élet megtörténjen Veled. Miért ne hagynád, hogy egy méltóságteljes pillangóvá válj? Hagyd el báb-állapotod szűkös terét, halandó elméd és ötleteid korlátait. Amikor a kígyó elhagyja régi bőrét, lassan lép ki belőle, átadva a régit az elmúlásnak. A rák, amint kinőtte héját, hátrahagyja azt, hogy egy nagyobb, még gyönyörűbb héjat növesszen. A madár ahogy feltöri a tojáshéjat, kiteljesedve, tökéletesen átalakulva kész kitörni szabadon! Ugyanez vár Rád is. Egy új szabadság, új öröm, egy teljesen új világ vár Rád, amint kész vagy arra, hogy kimozdulj a régi, korlátozó gondolataid, elképzeléseid mögül és átalakulj.

2011. október 26., szerda

Spiráldinamika – az emberi tudat fejlődésének rétegei



Az elmélet 1966-ban látott napvilágot a Spiráldinamika című könyvben, Clare W. Graves pszichológus professzor rendszerére alapozva. Eszerint az emberi természet nem statikus, hanem az emberi társadalmak a környezetükhöz alkalmazkodva új és új, komplex világnézeti, cselekvési viselkedési modelleket alkotnak. Ezek a modellek a kollektív intelligenciára, alapértékekre épülnek, melyeket a spiráldinamika (az egyes ember genetikai összetételét meghatározó gének mintájára) mémeknek hív. Ezen alapértékek szervezési elvként meghatározzák korok, kultúrák, és egyének világnézetét. Az egyének, illetve kultúrák nem jellemezhető egyetlen kategóriával (mémmel), hanem az értékek rendszerének keverékeit hordozzák magukban.

Nézzük meg, mely kategóriákat különít el Graves rendszere:

Bézs mém, archaikus, ösztönös
Ez a társadalmi rendszer Krisztus előtt 100.000-ben kezdődött. A fő szempont az életben maradás, a biológiai szükségletek kielégítése, az érzékek által vezérelt funkciók működtetése. Az ember a természeti rendszerekkel szoros kapcsolatban látta el szükségleteit, nem tett nagyobb átalakító hatást a természetre. Ez az értékrendszer az emberiség történetének későbbi szakaszaiban bármikor felébredhet, amikor szükség van rá – természeti csapások, járványok, háborúk idején, amikor az egyén alapvető funkciói lépnek előtérbe az életben maradás érdekében.

Lila mém, törzsi-animisztikus
Kezdete Krisztus előtt 50.000-re tehető, a tradicionális kultúrák kialakulásának idejére. A közösség, a varázslás, az ősök és a természeti erők tisztelete jellemzi, a törzsi kultúrák folyamatos kapcsolatot tartottak a mágikus világgal. Az évszakokhoz kötődő rítusok a természettel való összhangot segítik. A manapság újjáéledő Istennő kultusz is ennek az időszaknak a jellemzője. A mai New Age spirituális és közösségi törekvések gyakran nyúlnak vissza e kor rítusaihoz, hogy az induvidualitás korában a „Mi” egységét erősítsék.

Vörös mém, egocentrikus
Krisztus előtt 7000-ben kezdődött ez a hatalomra, egyéni erőre épülő értékrendszer. Szakít a törzsi hagyományok közösségi értékeivel, és az egót, az individualizált egyént állítja a középpontba. Ez az emberi lény domináns, kontrolláló természete, az élet dzsungelében a túlélésért folytatott harc eszköze. Néha a mai ember is visszanyúl ehhez az eszközhöz, amikor szüksége van rá az érvényesüléshez, gondoljunk például az utcai geng-ek egyént védő csoportosulásaira.

Kék mém, autokratikus
Kr. előtt 3000-re tehető a megjelenése, ma is ez a fundamentalista vallási mozgalmak, totalitárius rendszerek világnézete. Középpontban áll a rend, stabilitás, engedelmeskedés – az egyén feláldozza egyéni érdekeit a rendért, a jobb jövőért. Az elmélet szerint a ma élő felnőttek 40%-a ma is ezen értékrendszer alapján éli életét - még ha nem is a radikális formájában.

Narancs mém, tudományos - stratégikus
Kr. utáni 600-1000 körül jelent meg, a felvilágosodással és a tudományos-techinkai-ipari forradalommal teljesedett ki. Ennek a gondolkodási rendszernek nincs szüksége az „izmusokra”, a világot sokkal inkább egy hatalmas piactérnek látja, melyben rengeteg lehetőség kínálkozik. Kulcsszavai a függetlenség, önmegvalósítás, siker, versengés. Ez az Amerikai Álom értékrendje. A mai világ felnőttjeinek 30%-át teszi ebbe a kategóriába a rendszer, és a világban létező hatlom 50%-át ez a gondolkodásmód jellemzi. Egyértelműen narancs a globális média, a globalizáció, és a neoliberális gazdasági rendszerünk.

Zöld mém – a társadalmi háló
A huszadik század elejétől felemelkedő zölddel kezdődik azoknak az értékrendszereknek a sora, amelyek felülemelkednek a fennmaradás paradigmáján, és a létezés terüetére lépnek. Ebben az egyén azért áldozza fel saját érdekét, hogy hozzájáruljon a csoport harmóniájához. Jellemzője a szeretet, harmónia, kollektivitás, növekedés, tudatosság. E paradigma szemszögéből már érthető, hogy a kék rendszere az embereket bűnösökre és szentekre, a narancs vesztesekre és győztesekre osztotta. A zöld értékrendszer felismeri, hogy az előző paradigmák veszélyesek az emberi faj fennmaradására nézve. A különböző spirituális utak szintetizálódnak, megjelenik a „Most hatama”. Findhorn ökofalu közösség példa a zöld értékrendre. Ma mintegy 10%-unk éli életét eszerint az értékrendszer szerint. Hátránya, hogy természetéből adódóan ez a gondolkodásmód ugyan megérti az előzőek problémáját, de nem kínál gyakorlati stratégiát az azokból való kivezető útra.

Sárga mém – rendszerszemlélet
Az 1950-es években jelent meg és terjedt ez az értékrendszer, igaz, ma is csak az emberek és közösségek igen kis részére jellemző. Újra az egyén van a fókuszban, de az egoizmus szemlélete nélkül – ez egy teljesen új emberi modellt rajzol ki, akinek valós tapasztalata a globális egymástól való kölcsönös függőség, aki tudatában van a globális rendszerek összefüggésének. Az ezt az életszemléletet teljes mértékben megélők belehelyzik magunkat az élet áramlatába, és pontosan azt vonzzák be életükbe, aminek világunk bonyolultan összefüggő rendszereinek és magasabb rendű céljaink megvalósítását eredményezi. Az ebben az értékrendszerben élők nem hasonlítják magukat senkihez, saját maguk, saját egyéni kvalitásaik összesége a viszonyítási alapjuk. Ebből a szemléletből nőtt ki a technikai újításokhoz a természeti evolúciót példának vevő biomimicry (http://biomimicry.net/). A jelenlegi kurzusunk célja, hogy e sárga értékrenddel térjünk haza és valósítsunk meg változásokat otthoni környezetünkben.

Türkíz mém
Ez a paradigma a legújabb, még kialakulóban lévő, globálisan csupán az emberek kevesebb, mint 1%-ára jellemző. A 70-es években jelent meg, középpontjában ismét a közösség áll, az egyénről az ökológiai én-re helyezve a hangsúlyt. Az értékrend alapja a bolygó-tudatosság, minden életforma tisztelete. Graves korábban kutatást végzett Findhorn ökofaluban, hogy megfigyelje, vajon ez a közösség tart-e már az emberi tudatosságnak ezen a szintjén. Ezt a paradigmát segítik a világ több részén egyszerre tartott globális meditációk, a tudomány világából a kvantumfizika, a rendszerszemlélet, a hologramm-nézőpont, vagy akár a korunkban elterjedő Átalakuló Városok mozgalom. Az ebbe a tudatoságba belekóstolt egyén egy megtartó közösség nélkül nehézségekkel néz szembe tudatosságának megtartásában, hisz világunk nagyon kis része érti ezt a gondolkodásmódot.

Az egyes mémeknél megfigyelhető, hogy a meleg színekkel jellemzettek az egyént, a hideg színekhez tartozók a közösséget állítják középpontba. Ez is jellemzi az emberi értékrendszer fejlődésének spirális jellegét. - Ági

Kapcsolódás a Természettel

"Amikor nem kapcsolódunk, leblokkoljunk energiáinkat olyan dolgokban, amelyek valójában nem léteznek az "Itt és Most"-ban, ám megakadályozzák hogy a Pillanat áramlásában résztvegyünk."

Ezzel vezette be tegnapi kirándulásunkat Arian. A kurzus során először (!) megyünk kirándulni, először van alkalmunk a nem ember közreműködésével alkotott természetben lenni.

Findhorn spirituális gyakorlatához szorosan hozzátartozik a Természettel való kapcsolat ápolása, fenntartása. Tegnap a Findhorn folyó természeti világának egy gyönyörű részében jártunk - Randolph's Leap-nél. Ez a hely az itteni élővilág egyik gyöngyszeme, ahol a folyó és az erdő szemet kápráztató színekben pompázik - és ahol "vékony a világok közötti határ". A 3 hét fejtágítás után nagyon felfrissítő volt  hogy pár órát eltölthettünk az erdőben, a pompás, ősi, hatalmas fák, az ősz színkavalkádjába öltözött lombkoronák, friss levegő, zöld moharétegek, és vörös színnel hömpölygő folyó mellett. - Ági

2011. október 24., hétfő

A labirintus – út önmagunk belseje felé


A mai nap kezdetét veszi a világnézetekkel foglalkozó hetünk. Ezen a héten abba tekintünk bele, hogyan alakították mai globális vilégképünket kulturális beágyazódásaink, nézeteink, hiedelmeink, világnézeteink. A hét során végre nagyobb hagsúlyt kap a természettel való kapcsolódás, és a spirituális gyakorlat – amire már nagyon vágyom, észak-Skócia e gyönyörű részében.

Bevezetőül egy különleges felfedezést tettünk a labirintusok világába. A labirintus egy ősi rítusokban gyökerező útmutatás, utazás, kaland, rituálé önmagunk beljese felé, a Föld, egy terület igazi kvalitásainak megtapasztalása felé. A hagyomány megtalálható több, a Földdel és a természeti erőkkel szoros kapcsolatot ápoló kultúrában, és kötődik az Istennő kultuszhoz – vagyis a nagy civilizációk előtti spirituális hagyományhoz, amely emberi mivoltunkat és a Természethez való kapcsolódásunkat a feminin, női oldalról közelíti meg, a termékenység, anyaföld, finomság, simulékonyság, teremtés oldaláról. Az energiákkal dolgozó gyógyítás kifinomult formája az egyéneken túlmutató, egy-egy földterületre, kollektív egységre, közösségre kiterjedő energetikai harmonizáció. Ennek egy formája a kollektív labirintus építés. A Labirintus nem azonos a rémálmainkban kísértő, csapdába ejtő, mítikus Útvesztővel. A labirintusban egyetlen út van, egyszerű követni – nem csapdába ejt, hanem kibogoz, segít a jelenben maradni, útmutatást kínál és megoldást ajánl a minket foglalkoztató kérdésekre.

Kalauzunk, Arian emberek által bejárható, felfedezhető, „használható” labirintusokat készít. Többek között New Yorkban alkotott a szeptember 11.-i terrortámadás egyéves évfordulójára kőből és élő tájból álló labirintus-emlékhelyet egy városi parkban. A délután rövid bevezetővel kezdődött – röviddel, mert ahogy mondta, nem akarja befolyásolni a bennünk kialakuló képet elméletekkel, és ő maga is az alkotás útján avatta be magát ebbe a világba. Hangsúlyozta, fontos, hogy figyeljünk befelé, figyeljük a folyamat közben felmerülő gondolatainkat, érzelmeinket, legyünk benne a pillanatban. A bevezető után kis csoportunk elindult, hogy a Findhorn ökofalu mögött elterülő erdőben töltse a délutánt, és létrehozzuk élő, organikus labirintusunkat. Arian korábban kijelölte a forma közepét. A rítus elején a négy égtájat ábrázoló botokat leszúrtuk a földbe, és a négy égtáj négy elemének, archetípusának megfelelő énekeket, hangokat, érzéseket zengettünk. Ezután a munka teljes csöndben folyt, a csoport együtt dolgozott, ugyanakkor mindenki a saját belső folyamatára is figyelt. A középpont körül hét koncentrikus kör formáját rajzoltuk ki a helyszínen található anyagokból – faágakból, tobozokból, kövekből, kristályokból, mohából, lécekből, levelekből. A hetes szám misztikus szám, mert kapcsolódik több, emberiségünket meghatározó közös tapasztalásunkhoz – a hét napjaihoz, az ember energetikai testének fő központjaihoz, a sárkány hét fejéhez, stb. A forma megalkotása után intuitív úton találtuk meg a labirintus bejáratát, amit perceken belül egy arra sétáló négylábú is jóváhagyott – a kutyus ugyanis pont az általunk kijelölt helyen lépett be a körbe. A bejárat kialakítása után a csoport végigsétált a formán, majd a Középen közös meditációval és zengetéssel kapcsolódtunk egymáshoz, és mindahhoz, amit a labirintus jelent nekünk.

A hét során a különböző világnézetekről való tanulás közben ez lesz a középpont, ahová bármikor visszatérhetünk. - Ági

2011. október 23., vasárnap

Gondolatok a fenntartható élelmiszer rendszerről

Nagy kedvenc következik. Élelmiszer, kaja, hami.:) Talán nem meglepő, hogy az ökológia héten nagy szerepet kapott ez a téma, hiszen az étel az ember egyik alapvető szükséglete, és ez ugyanakkor a mai rendszer egyik legtörékenyebb, legkiszolgáltatottabb területe.

Talán nem is gondoljuk, hogy az élelemtermelés egy komplex folyamat, és elég sok dolognak kell egyszerre jelen lennie, hogy meg is tudjon történni. Ez egy lista, ami a fenntartható élelmiszerrendszerek alapját szolgálja.

Fizikai paraméterek:
Talaj: organikus anyag tartalom (organic matter), levegő a lélegzéshez, vízmegtartó kapacitás, jó szerkezet, semleges PH, mérgező forrásoktól való távolság, bőséges biológiai tevékenységek, tápanyagmegtartó kapacitás, a talaj felső rétegének építése az éveken át

Víz: esővíz gyűjtés, víz újrafelhasználás, a víz olyan jó minőségben hagyja el a rendszert, amilyenben beérkezett, a föld víz által történő ki/elmosásának minimalizálása, a talaj vízmegtartó képességének maximálása, vízgyűjtő területek védelme

Energia: az energia nettó termelése, bio-üzemanyag csak takarmányhulladékból, fosszilis energiaforrások használatának minimalizálása

Nem mérgező tápanyagok: a termékenység növelése természetes módon, nem mesterséges anyagokkal, nitrogén megkötő hüvelyesek használata, újrafelhasznált, komposztált trágya (beleértve az emberit is)

Biológiai paraméterek:
Magok: lokális magmegőrzés, természetes nemesítésből származó magok a hibrid fajták helyett

Élelem előállító ökoszisztémák: biológiai sokféleség, polikultúra a monokultúra helyett, ésszerű és kis létszámú állattenyésztés, minimális megművelés, növénytársítás és támogató növények, virágok ültetése

Élelem minőség: méregmentes, magas tápanyag tartalom, sokféleség, friss, élő étel a lehető legkevesebb főzéssel, kíméletes tartósítás

Emberi és technológiai, szocio-gazdasági paraméterek
Földtulajdon és pénzügyek: közösségi tulajdon, helyi és demokratikus befektetési rendszer, magántulajdon, abban az esetben, ha figyelembe veszi a közösségi felelősséget, a közjó használatának tervezett kontrollja

Emberi munka: a munkahely biztonsága és a fenntartáshoz szükséges fizetések, képzés és elismerési rendszer, önkéntes tevékenység megteremtése (WWOOF), gyógyító munka a földeken

Város és vidék: élelmiszer-termelés a városokban, városi emberek kapcsolata az élelmiszer termelő gazdákkal, emberi trágya felhasználása a vidéki termelésben

Marketing, szállítás, kereskedelem és raktározás: rövid ellátási útvonal, személyes kapcsolat, alacsony élelem kilométer, fairtrade, a lehető legkevesebb selejt, CSA (Community Supported Agriculture), szövetkezetek, zöldségdoboz rendszer, termelői piacok, helyi raktározás a helyi élelmiszer biztonság érdekében, helyi pénz, fenntartható étrend

Technológia: helyileg ellátott és megjavítható, energia hatékonyság, kis változást generáló, biológiai megoldások előnyben részesítése a mechanikai és és a kémiai megoldások előtt.

Tehát, ha az élelmünk termelését átgondoljuk á-tól z-ig, akkor minderre oda kellene figyelnünk. Persze ez egy ideális állapot, de lépésenként egyre közelebb lehet ehhez az állapothoz kerülni.

Ha elgondolkozunk, hogy honnan származott az élelmiszer, hogyan került az asztalodra, milyen energiák kerültek felhasználásra, milyen előállítási, szállítási és raktározási folyamatokon ment keresztül, akkor talán a holnapi vacsora választásánál egy lépéssel tudatosabban választunk.
Mint nagy Szatyor rajongó, itt most a reklám helye következik, hiszen, ha nem is minden egyes pontban, de a többségében érvényesül az, amit a Szatyor Egyesület értéknek tart, és tevékenységét is így végzi. Bővebb info a www.szatyor.org oldalon.

A sárgarépa maradhat a desszert kategóriában:) Jó étvágyat!
Era

2011. október 18., kedd

Ökológiai sokféleség hét

Elkezdődött vasárnap igazán az ökológia hét. Nagy örömünkre kiszabadultunk a szabadba, és nem bántuk, ha a kezünk is bepiszkolódik. Csináltunk földház maketteket, mini víztisztító rendszert, meglátogattunk sok ökoházat. Nagyon röviden összefoglalva az zöld építésznek az alapja, hogy olyan lakóhelyeket építsünk, mi emberek magunknak, amelyek a lehető legkevesebb beavatkozást igénylik azon a területen, ahova a házat építjük, hogy minél több természetes, helyben megtalálható anyagot használjunk az építkezésnél, és olyan építményt hozzunk létre, ami a legkevesebb energiát használja fel a működéséhez. Ezt persze lehet nagyon csúcsszuper zöldtechnológia által létrehozott eszközökkel is, mint a napelem, szélerőmű stb, de egy kis átgondolt tervezéssel, tájolással, a építési területen megfigyelhető időjárási viszonyok, illetve erőforrások felfedezésével ezek használata is csökkenthető. Jah, és a lista egyik fontos eleme, hogy a házban benne legyen a saját személyiségünk, lenünk, és valami természettel harmóniában megvalósuló, esztétikai élményt hozzunk létre.


Csináltam pár képet az itteni házakról, a teljesség igénye nélkül, amiket ezen a picassa oldalon lehet megtalálni:
Findhorn Házak

Meg persze sok filmet is néztünk. Örök optimista és idealistaként kicsit kezdem soknak érezni a borús (nagyon borús) jövőt felvázoló üzeneteket. Nem hiszek abban, hogy az emberek a félelemtől motiváltan tudnak kreatív megoldásokat kitalálni, jobban hiszek abban, hogy az embereknek megerősítésre (empowerment) van szükségük, hogy elhigyjék, hogy képesek a változások elindítására, és ezek a változások alapozzák meg a jövőnket, aminek képe bizonyára nagyon különbözni fog a jelenlegi világunktól, de lehet pozitív értékeken alapuló is.

Akiknek még szükségük van további 'ébredésre', azok nézzék meg ezt:
Hardrain Projekt

Illetve egy másik film, ami kötelező mindenkinek, aki még nem látta:
Home

Kedves mozizók, aggodalomra nem mondhatom, hogy semmi ok - mint  filmekből kiderül -  de kezdjük el átalakítani, amit tudunk holnap. Nem is, inkább már ma.
Era

2011. október 15., szombat

Nem túl fényes (pénzügyi) helyzet

Tegnap lezárult a közgazdasági hét, és igazából, amit az utolsó napokból igazán érdemes megosztani, azok filmek. 

Az egyik a bankrendszer felépítéséről szól, elég egyértelműen elmagyarázva, hogy honnan indult, és ma hol tart. A címe Money as debt - A Pénz mint adósság
http://www.youtube.com/watch?v=Dc3sKwwAaCU

A másik az Inside Job, amit megtaláltam magyarul is. Bennfentesek a magyar címe.
http://www.imdb.com/title/tt1645089/

Hogy is mondjam, kicsit nehéz összeszedni a gondolataimat, illetve nem akarok nagyon érzelgős szónoklatba kezdeni, de a globális pénzügyi helyzet pretty sucks (ékes magyar nyelven mondjuk el van cseszve...). Október 15-én volt hivatalosan egy globális kampány a pénzügyi válság ellen, aminek a szervezők az Occupy (elfoglalás) nevet adták. Kiinduló pontja a Wall Street volt, de a 'tűntetés' sorozat tovább terjedt Európára és a világ más részeire is. A hírek alapján úgy tűnik, hogy Budapesten elég kevés ember csatlakozott és szerencsére békés volt, nem úgy, mint a világ más részein.

Nem vagyok az a pesszimista fajta, de meg kell mondjam, hogy egy kicsit kétségbe estem. Nemcsak azért, mert nekem is van hitelem, nem csak azért, mert megjelent az erőszak a globális pénzügyi rendszer elleni demonstrációk körül, és nem csak azért meg annyi mindent lehet hallani a médiában, és másnap épp az ellenkezőjét hanem azért is, mert azt érzem, hogy az emberek többségének az anyagi felhalmozás üdvözítő eredményében hisznek, hogy mindenből a nagyobb, szebb, újabb kell, de ez egyszerűen nem mehet sokáig tovább. Mert egyszerűen nincs több, amiből ezeket elő lehet állítani. És a légvárakra épült pénzügyi lufi sem pumpálható nagyobbra.

Iain, a közgazdaság tanárunk a héten minden nap a reggeli hírekből mazsolázott, és ezek hallatán, az volt az érzésem, hogy bele vagyunk mélyedve a mindennapi életünkbe, annak apró kihívásaira, és észre sem vesszük, hogy mi történik a világban az emberekkel, beleértve saját magunkat is. Lehet, hogy ez egy személyes megélés, de engem ezek az információk mélyen megdöbbentettek és elgondolkodtattak. És ami érdekes, hogy a szuper MBA-t végzett igencsak okos résztvevőket is. Na, én ezen döbbentem meg talán a legjobban, hogy mennyire másról szólnak az egyetemeken tanultak, és hogy például egy bankban dolgozó ember tisztában van e azzal, hogy milyen módon is épül fel a bankrendszer. Attól tartok, hogy nagyon magasan csücsülő emberek között találnánk meg a valós válaszokat. 

Szóval itt tartunk, még ülepítenem kell a hallottakat és látottakat. Amit itt egyfajta megoldásnak gondolnak az a helyi pénz. Findhornban van is ilyen, amit Eko-nak hívnak, és itt : http://www.ekopia-findhorn.org/ található több info róla. A lényege alapvetően az, hogy pénz, vagyis az erőforrás nagyobb része a helyi vállalkozásoknál maradjon, illetve, hogy a jövőben minél több úgynevezett kört lehessen ezzel bezárni. Ez azt jelenti, hogy a pék a helyi malomból vegye a lisztet, aki helyben szerzi be a magokat, és az eszközökön kívül az emberi erőforrást, és részben helyi pénzben fizeti ki őket, akik azt a helyi péknél költik el. Így a pénz, mint érték a közösségen belül marad. Persze ezek a körök ettől sokkal több részletből állnak, de az elképzelés izgalmas, sok mindenről való lemondással járhat, aminek az ára a kiszolgáltatottság és kiszámíthatatlanság csökkentése. 


Ma este a fákról néztünk csodálatos természetfilmeket egy filmfesztivál keretében, amit a Trees for Life nevű szervezet hozott Findhornba. A gyönyörű képek láttán kicsit megnyugodott a lelkem, meg hogy vannak reménykeltő példák a világban a pozitív változásra is....

http://www.hopeinachangingclimate.org/watch-the-film/index.html
Era


2011. október 13., csütörtök

Mit tehetünk? Dennis Meadows szerint

Válaszokat, irányadásokat keresünk, hisz egyre több ember érzi azt, hogy valamit tenni kellene. Oké, de mit, és ki mondja ezt meg? Megjelentek a zöld technológiát hirdető hangok, melyek olyan fénybe állítják be ezeket a 'megoldásokat', amelyek használatával, megvásárlásával 'zöldnek' érezhetjük magunkat, kicsit talán a lelkiismeretünk is megnyugszik, hogy én ezzel megtettem, amit a 'dologért'tehettem. Ezek a technológia megoldások valóban eredményezhetnek kevesebb fogyasztást, kisebb mértékű szennyezést, amire ma az emberiségnek szüksége van, de csak ezekkel nem fogjuk megváltani a világot. Kétségtelen, hogy új piaci lehetőség nyílt ezeknek az eszközöknek, szolgáltatásoknak az értékesítésével. Mielőtt eldöntjük, hogy megvásárolunk egy ilyen dolgot, előtte gondoljuk át, hogy valóban szükségünk van-e erre, és kerüljük el, hogy a 'zöld' szelek marketingjének zölden mosolygó célpontjaivá és a termékek valós szükségeket túli fogyasztóivá váljunk. 

Szóval, sok ember mond sok mindent, hogy mit tehetünk, álljon most itt egy lista Dennis Meadows-tól, aki jó 2o évvel ezelőtt felismerte a növekedés határait, és akkor korszakalkotó gondolatokkal nyitogatta a fogyasztói társadalom 'szépségeibe' révedt szemeket. Ez nem a kurzus része, véletlen akadtam bele, de nagyon idevalónak és elgondolkodtatónak tartom.
Meadows azt mondja, hogy különbség a jövőben az összeomlás és a fenntarthatóság felé vezető irányok között a társadalmi tényezőkön múlik, és nem a technológiai újításokon.
A változásra olyan gyorsan van szükségünk, hogy nincs időnk alapvető készségeket, tudást elsajátítani. A ma rendelkezésre álló tudást kell alkalmaznunk a hosszú távú tervezési folyamatokban. 


Meadows szerint a problémák összetettek és szinergikusak, a problémák nem lassan fognak kialakulni, hanem lesz egy átbillenő pont. 
A közösségi szinten felmerülő problémák, és mit tehetünk ezek csökkentésére
Víz
- hasznosítsuk újra az egyszer, vagy többször használt vizet
- biztosítsuk az igazságos hozzáférést
- jelentős változások elősegítése a víz hatékony felhasználása területén
- víz igény határokat meghatározni
Energia
- a racionális energiahasználat és annak igazságos elosztása
- csökkenteni a különböző energiaforrásoktól való függősséget
- nem fosszilis energiaforrások integrálása a rendszerbe, és azok decentralizálása
- jelentős hatékonyságot elérni az energiafelhasználás területén
Éghajlat
- az hőmérséklet változás okozta egészségügyi hatások monitorozása és fejlesztése
- a szelek kiszámíthatatlan mozgásából származó károkat csökkentése
- a tengerpartokon megnövekedett tengerszint okozta következmények enyhítése
Élelem
- fel kell készülnünk az élelmiszer ellátásban bekövetkező problémákra, folyamatok megszakadására, kiemelten a szállításban és az előállítás területén
Hulladék
- a hulladék szállításra és elhelyezésre használt energia költségeinek csökkentése
- a hulladék újrafelhasználásának megszervezése
Irányítás
- a kisközösségi együttműködések támogatása



Lehetséges technikai megoldások:
- helyi pénzek bevezetése 
- biochar (ennek még utána kell néznem, hogy van-e magyar megfelelője)
- geotermikus energia
- kis kiterjedésű hálózattal használható hardware és szoftver megoldások
- elektromos energiával működő autók
- hőenergiaháztartás támogatása
- autómegosztó rendszerek
- közösségi kertek
- közösségi élet

Hááát, első olvasatra nem egy 'bright future' képe jelent meg előttem. Ami az érdekes, hogy ezen a kurzuson is inkább a negatív forgatókönyv lehetséges fejezeteivel foglalkozunk, illetve, hogy mit tehetünk akkor, ha ez és az nem lesz. Azt gondolom, hogy nagyon nem mindegy, hogy egy fájdalmas csökkentéseket és veszteségeket magába foglaló világképhez mérten próbálunk túlélési tippeket adni, vagy ha a jelenlegi helyzetünkből, és lehetőségeinkből - amiről azt gondolom, hogy igenis sok van, és a döntés a kezünkben van - próbálunk kialakítani egy olyan élhető életteret, ami rugalmasan tud ezekre a változásokra reagálni. Lehet, hogy csak megközelítésbeli a különbség, és a változások mindenképp bekövetkeznek, de nagyon nem mindegy, hogy az emberek fejében a félelem adja a változásra a motivációt, vagy az abban való hit, hogy ki tudunk alakítani egy fenntarthatóbb életet és társadalmat, mielőtt sok nagy változás bekövetkezik. Mostanában sokat töröm ezen a fejem, és örök optimistaként én a brighter future megoldásra szavaznék...
Era


2011. október 12., szerda

Közgazdasági hét elkezdődött

Igen, igen, rég jártunk erre felé. Ennek több oka is van, az egyik, hogy egyre pörgősebb a kurzus, és egyre kevesebb szabad kapacitásunk marad, a másik - a többiből az egyik, legalábbis nekem -, hogy vannak olyan programlehetőségek, amiket nem szeretnék kihagyni. Azért így szerda magasságában megpróbáljuk a következő bejegyzésekben összefoglalni, hogy miről is volt szó, inkább kulcsmondatokban, illetve megosztva azokat a gondolatokat, amelyek további gondolatokat indítottak el bennem.

Hétfőn beszélgettünk a közgazdaságtan alapjairól, most ebbe nem mennék bele. Ami elgondolkodtatásra sarkallt, az egy modell volt, ami a változás 3 horizontját foglalja magában. Most a rajzolás lehetőségének hiányában megpróbálom szavakkal leírni. Szóval van a domináns rendszer íve, amit a társadalmi többség a 'normális'-nak tart, és  ez egy elég statikus alapokra épül. A második ív az innovatív rendszer íve, ami újításokat, lehetetlennek tartott felfedezéseket mutat be a társadalomnak. A harmadik pedig az új generáció rendszere, ami a fenntarthatóság felé igyekvő változásokat próbálja kidolgozni és megvalósítani. Ezek az ívek más időben vannak lent és fent, de több ponton találkoznak, és küzdenek egymással, a statikus rendszer nem akarja elfogadni, befogadni az újításokat, az innovatív rendszer nem feltétlen ért egyet a új generáció rendszerének értékeivel és törekvéseivel.
Azt szinte evidensnek vehetjük, hogy a változás korába léptünk, és a domináns (az előző bejegyzésből, László Ervin értelmezésében a modern ember kora) rendszer kezd töredezetté válni és egyre több érték, és emberi szükséglet megkérdőjeleződni. Egyre több innovatív lehetőséggel találkozunk, de ha csak a 'zöld' technikai megoldásokat nézzük, akkor arra a következtetésre jutunk, hogy az nem fogja a problémát megoldani. Természetesen az innováció alatt nem csak technikai, hanem közösségi megoldások is születnek, de mégis inkább a technikai oldalt érteni. Szóval itt jön a kérdés, hogy az új generáció mennyiben tud mást képviselni, és egy fenntartható rendszert kiépíteni. Erre a kérdésre még nem készült egy egyetértést képviselő válaszlista, így inkább a keresésben tudunk igazságokat találni. Az én listám a következőket tartalmazza: viselkedésbeli változások, hogy ne csak információval rendelkezzünk arról, hogy minek mi a következménye, hanem hogy a mindennapi életben is megvalósuljanak ezek, például ahogy használjuk az erőforrásainkat, ahogy a pénzünk elköltésével választunk. A másik, hogy a zöld megoldások nem váltják ki a konzervatív megoldásokat, pl. az olaj helyett valamilyen más energiahordozóval való felcserélése, hanem a fogyasztás visszafogása egészíti ezt ki, ami persze jelentős szemléletbeli változást kíván.
A kérdés az, hogy ebből a küzdelemből mi alakul, és az mennyire fogja az emberiség valós érdekét szolgálni.

A délután pedig egy kidolgozás alatt levő játékot próbáltunk ki, amiből a megjegyezni érdekes rész, hogy a ha egy problémát lineáris gondolkodással próbálunk megoldani, akkor nagyon sok minden kimaradhat, ami fontos a rendszer minden részére való megoldási lehetőségeket figyelembe veszi.
Ezek ebben a játékban a következők voltak:
Irányítás, Gazdagság, Lakóhely, Víz, Bioszféra, Klíma, Energia, Kereskedelem, Élelem, Jól-lét, Világnézet, Közösség.

És így a bejegyzés végére még 2 filmecske, ami ezen felül is további gondolatokkal felismerésékkel gazdagíthatja a mai napot.

Honnan is is jönnek a 'dolgaink'?
The Story of Stuff
http://www.youtube.com/watch?v=gLBE5QAYXp8

Egy érdekes megközelítés a fosszilis tüzelőanyagokról a kialakulásukkor és most.
http://www.youtube.com/watch?v=cJ-J91SwP8w&feature=related

Kinek mi született meg ezen képek, gondolatok kapcsán?
Era

2011. október 8., szombat

László Ervin: A modernség észrevétlen elavulása

Egy összefoglaló következik egy cikkről, ami László Ervin gondolatait foglalja össze, akinek a nevét már az első héten hallottuk, abban az összefüggésben, hogy amikor a Findhorn közösség is elkezdetett formálódni, világszerte indultak el kezdeményezések, és az egyik ilyen, Magyarországon szervezett összejövetelen találkozott több findhorn-i ember többek között László Ervinnel is. A téma és az ott elhangzott felvetések egyre aktuálisabbak és cselekvésre inspirálóak.

' Mielőtt nekifognánk a világ megreformálásának, nem árt, ha megállunk egy pillanatra és elgondolkozunk azon, hogy nem kell-e előbb önmagunkat megreformálni? Azok között a belső határok között amelyek jelenleg az egész emberiség gyarapodását és fejlődését korlátozzák, olyan határok is vannak, amelyek  azzal a móddal kapcsolatosak, ahogyan gondolkodunk, cselekszünk a magánéletben és közéleteben. Értékeink, véleményeink és tetteink együttvéve hatalmas gazdasági kulturális és politikai mozgásokat indítanak el, és ezek határozzák meg azokat az utakat, amelyeket az emberiség a jövő felé választ.'

Összefoglaló és indító gondolatként, a modernség, és minden vele járó materialista - valahogy magyarként  most az jutott eszembe, hogy 'nyugati' -  értékrendszer, törekvés, fejlődés kezd megkérdőjeleződni, valahogy kényelmetlenné válni, és megjelent az igény, hogy valami új, más szellemiségű minőség kezdje áthatni az emberek létét, gondolatait és kapcsolatait.

László Ervin azt mondja, hogy a modern ember maga kezd az emberiség jövőjét fenyegető súlyos veszedelemmé válni. A modernség fogalmának e kontextusban való tisztázásának érdekében nézzük meg, hogy mit is jelent modernnek lenni és egy modern világban élni. A modernség gyökerei a könyvnyomtatás korára vezethetőek vissza, ami kiinduló pontja volt a későbbi információrobbanásnak, ami a modernség alapjait fektette le. A reneszánsz, a reformáció, később pedig az ipari forradalom alakította át a Föld arculatát, egyre 'gazdagabbak' lettek az emberek, a lélekszám drasztikusan elkezdett nőni, és mára a versengés, az ellenségeskedés pusztulással fenyegeti a civilizációt.

A modernség nagyobb anyagi jólétet adott az emberiségnek, de kiváltotta a népességnövekedést és megnövelte azon számát, akik igényli a modernség jótéteményeit, de nem részesülhetnek belőle. A modernség nagyobb hatalmat adott az emberek kezébe, mint azt valaha álmodni merte volna és elszegényítette a természetet az iparosodott városok lakóinak jólétének kiszolgálására.

Sokak szilárd meggyőződése ellenére a modernség nem a végső beteljesülése az emberi természetnek, csupán egy szakasza az emberiség társadalmi és kulturális fejlődésének. Minden elmúlt korszak azt hitte, hogy értékei és vélekedései helyesek és öntörvényűek, és ezek sosem maradtak örök érvényűek. Számos példát lehet itt felsorolni, ahol a modernség egy elérendő, beteljesült fejlettségi fok, például Afrika és Ázsia gyarmati népei sok lépcsőfokot kihagyva jutotta el a modern kor értékei és törekvései  elterjedéséhez, és kezdték igényelni  a technika nyújtotta hatalmat és kényelmet, és az 'elmaradottság' türelmetlen elutasítása egyre kézenfekvőbb lett.

A modernség azért válik mára elavulttá, mert nem szolgálja ez emberek igazi érdekeit. Új szakasz kezdődik a történelemben, ami az egész Földet átfogó globális korszak lesz. Bár az emberiség ma még a modern kor kényelmét élvezik (kb. egyharmad), a fejlődő országokban élők meg erről az életformáról álmodnak (kétharmad), egyre többen fedezik fel annak tényét, hogy ami a modernség értékeit illeti, beléptünk a modernség negatív profitjának érzékelésébe. A jelenlegi helyzet drámai negatívumait egyre jobban megismerjük, egyértelművé válik, hogy az emberiség sokkal-sokkal több energiát használ el, mint amennyi a fenntartható életmódhoz lenne szükséges (számítások alapján szeptember 27-én elhasználtuk azt az energiamennyiséget, ami erre az évre az emberiségnek 'ki volt osztva' vagyis, ahhoz lett volna elegendő, hogy fenntartsuk magunkat, amit ezután a nap után használunk el december 31-ig, azt a következő nemzedékektől vesszük el. És nem véletlen használtam ezt a szót, és nem azt, hogy kölcsön, mert ezt a felhasznált energiát nem tudjuk visszaadni, hisz nem reprodukálható.)

A sok ijesztő ámbár elgondolkodtató adat helyett ma nézzük meg, hogy László Ervin forgatókönyvében miként írja le ennek a modernség után jövő korszaknak az értékeit és milyenségét. A modernség, amiért annyira rajongunk, próbára teszi a társadalmi és kulturális alkalmazkodó képességünket. A kérdés nem az, hogy túl tud e lépni az emberiség a modernségen, hiszen semmi sem indokolja, hogy ne tudjon, a kérdés az, hogy képes-e ezt azon a szűk időkorláton belül megtenni, ami a rendelkezésre álló erőforrások által, illetve a környezet átalakításából származó tényezők és következmények mentén meghatározottak, és egyre szűkülnek.
Az cikk írója szerint a globális korszakhoz tartozó értékek közül szeretnék kiemelni egyet-egyet, annak érdekében, hogy megvizsgáljuk magunkat és a környezetünket, hogy erre mennyire vagyunk, lehetnénk képesek.
 - ebben a világban az marad fenn, aki leginkább képes szimbiózisban élni embertársaival és a környezettel, nem pedig az, aki a környezet rovására kívánja elérni azonnali, önző céljait
- a világnépei egymástól való függésének és közös sorsának felismerése
- a szakembereken kívül, akik egyre többet tudnak, egyre kevesebb dologról, szükségünk van polihisztorokra, akik épp eleget tudnak mindenről ahhoz, hogy rendszerben legyenek képesek látni a folyamatokat és változásokat
- technika az emberiséget kell hogy szolgája és nem eluralkodni felette, vagyis olyan termékeket előállítani, amire valóban szükségünk van, és nem a divat trendek által motiváltan szerezzük be őket, illetve a emberiség új korszakhoz való gyors alkalmazkodást segítik
- az igazi hatékonyság nem azonos a maximális termelékenységgel, hanem társadalmilag hasznos javak és szolgáltatások előállítását szolgálja
- a boldogság nem valamilyen végső cél elérése, hanem folytonos keresés, hogy a boldogságot nem csak az anyagi javak birtoklásával lehet elérni, hanem a személyes kreativitás, tisztesség és becsület, a szeretet és a barátság a szolidaritás megtalálását egy közösségen belül, illetve a természettel való harmóniában való együttélés (újra) felfedezését
az igazi haladás jelei a valóban lakható városok, egészséges környezet, azoknak a javaknak és szolgáltatásoknak a biztosítása , amelyek valóban szükségesek a jó lét, illetve jól lét előmozdításához, valamint azok az életformák és termelési módok, amelyeknek a fenntartása minimális pazarlással jár az erőforrások lehető leghatékonyabb kihasználásán alapul


A modernség valóan hanyatlóban van, jellegzetes értékei és törekvései kezdenek elavulttá válni. Többé nem a modernség az, ami a legújabb, hanem valami más? Ezt a 'más' minőséget mindenki fogalmazza meg magának és kezdje ez annak gyakorlati megvalósulási formáit kipróbálni, megélni a mindennapokba.



A Föld egy szép és nagyon törékeny dolog. Élő formák sokaságának otthona, amely minden bizonnyal ritka, ha nem egyedülálló a világmindenségben. Épségének megőrzése most az emberiség előjoga és kötelessége. A tied is, az enyém is....

Era

2011. október 6., csütörtök

A dialógusról


A fenntarthatóságra épülő emberi közösségek kapcsán sokat foglalkozunk a kommunikáció kérdésével. A közösségben való létezés megkívánja e képesség fejlesztését, amiről sokan hisszük, hogy pofonegyszerű dolog, mégis kevesen vagyunk művészei. Kommunikálni annyit tesz, mint meghallani és meghallgatva lenni, megérteni amit a másik mond, és kapcsolatot teremteni vele. Krishnamurti indiai filozófus-író és David Bohm fizikus beszélgetésének, közös gondolatfolyamának ereménye a Dialógusról c. könyv, valamint elmélet és gyakorlat.

Megfigyelték, hogy amikor egy csoporton belül vita indul valamiről,  akkor valójában nem vagyunk igazán képesek meghallani azt, amit a másik mond. Annyira elhomályosítja elménket az, amit korábbi tapasztalatainkra alapozva mondani akarunk, hogy nem marad tér arra, hogy a partner gondolatait befogadjuk. A vitapartnerek mindegyike úgy érzi, nála van a megoldás, csak meg kell győzni a másikat a saját igazukról, és a probléma megoldódik. A „győztes” érvényesíti saját elgondolását, a „vesztes” vagy vesztesek pedig elfogadják azt.

A vita nem más, mint meglévő előítéletetink átrendezése, újraszervezése.

A dialógus más irányból közelít a kommunikációhoz. Ebben a modellben a csoportnak fontosabbak a felmerült kérdések, mint a válaszok, mivel ezek közös megoldásokhoz vezethetnek. A dialógus résztvevőjeként mindazt, amit gondolok, tudok, hallottam, vagy tanultam, szépen belegyömöszkölöm egy befőttesüvegbe, lezárom a tetejét, és felteszem a polcra – felfüggesztek mindent amit tudni vélek, hogy az így keletkezett tér, üresség helyet engedjen annak, amit nem tudok. A módszer a sok ősi hagyományban meglévő nyitott térre épít, amikor a csoport összeül mindenféle napirend nélkül azzal a szándékkal, hogy egy-két órát együtt töltve utat nyissanak mindannak, ami felmerül a csoport tagjaiban. Így győzelem- és vereség érzés helyett a gondolatok megosztása, közös megértés, tisztelet és alázat fejlődhet ki a közösségen belül. Ági

2011. október 4., kedd

Megértések, megközelítések különböző szintjei

Sok mindenről volt szó az átalakuló városok koncepciójának és céljának széles körű elterjesztésének kérdése kapcsán, illetve hogy az emberek hogyan vélekednek az éghajlatváltozásról. Amit most szeretnék megosztani az az, hogy az emberek, mindannyian különböző szinteken, mondhatnám távolságra vagyunk a jelen környezeti/társadalmi helyzet észlelésétől, megértésétől és a cselekvésre való személyes motivációtól.
Miért érdekes ez? Mert ahogy élünk, ahogy vásárunk, ahogy dolgokat, szolgáltatásokat választunk, mind mind valamilyen meggyőződésből tesszük, és nagyon nem mindegy, hogy mi ez a meggyőződés, és hogy ennek következményeként mire és hogyan költjük el időnket, energiánkat, pénzünket.

Carlo DiClemente modellje a különféle csoportokba sorolja a különböző meggyőződéssel rendelkező embereket. Különböző társadalmi csoportokban élünk, különböző hatások, információk érnek el minket, amelyek mind formálják ezeket.

Nézzük ezeket a csoportokat, és azt, hogy milyen lehetőségek, tevékenységek mentén lehet őket a témára tovább érzékenyíteni.

1. Távolról figyelők (Precontemplating)
Azon emberek, akik nem gondolják, hogy bármi probléma is lenne a környezetükben. A kérdésük, hogy van valami probléma?
Mit tudunk ajánlani nekik? Információt, tényeket annak érdekében, hogy a környezeti helyzetről tudatosabban gondolkodjanak, és megérezzék a változás szükségességét. Mindehhez eszközök lehetnek: filmek, történetek, előadások, beszélgetések, bemutatók, atb.

2.  Szemlélődők (Contemplating)
Ők azok az emberek, akik már tudatosan vélekednek a környezeti változásokról, és keresik a lehetőségeket a további lépésekre.
Mit tudunk nekik ajánlani? Megerősíteni a változás szükségességét, és csökkenteni a kételkedést abban, hogy a változást mi magunk indíthatjuk el. Konkrét okokat keresnek arra, hogy miért kell változnunk, és ezekre tudunk válaszokat adni párbeszéden alapuló beszélgetésekkel, fórumok szervezésével

3. Felkészülők (Preparation)
A 'Felkészülők' egy változási folyamatra szeretnének felkészülni konkrét, gyakorlati készségekkel, képességekkel.
Mit tudunk ajánlani nekik? Kétkezi, gyakorlati foglalkozásokat, ahol olyan készségeket fejleszthetnek, ami az áruktól, szolgáltatásoktól való függetlenedést szolgálhatja. Ilyen lehet egy szappankészítő workshop, bútörkészítés, újrafelhasználható anyagokból készült tárgyak készítése, stb.


4. Cselekvők (Action)
Ők azok, akik már elkezdték ezeket a készségeket használni, kipróbálták, hogy milyen bizonyos dolgok nélkül élni az életet, de azért néha felmerül a kérdés, hogy haladjunk-e tovább?
Mit tudunk ajánlani? A 'Cselekvőknek' megerősítésre van szükségük, hogy kitartsanak amellett, amit és ahogyan csinálják, és ha van még valami - akár speciális információ, akár készség - aminek hiányát érzik, azt megadni nekik.

Azért tartom fontosnak ezt a csoportosítást, mert ha valaki környezeti tudatosság kérdésével foglalkozik, - akár szakmai szinten, akár magán emberként - jó annak tudatába lennie, hogy nem mindegy, hogy kinek hogyan 'tálalja' ezt a témát. A' Távolról figyelőket' nem lehet egy szappankészítő workshoppal elcsábítani, még ha finom illatú is, a 'Cselekvőknek' nem érdemes információkat nyomatni, mert már unják, és a 'Szemlélődőket' másképp érdemes motiválni, mint a 'Cselekvőket'. Mi akármelyik szinten vagyunk nagy a valószínűsége, hogy sok olyan emberrel fogunk beszélni, akik máshol tartanak ezen az úton...

Vegyünk egy életszerű példát.  a Szatyor bevásárló közösségben, ahol én is vásárolok, azt gondolom, hogy többnyire Felkészülők és Cselekvő emberek járnak, de a Felkészülők közül is vannak, akik belekóstolnak abba, hogy miként lehet helyi termékekhez hozzájutni. Nekik további információra van szükségük arról, hogy mit jelent, ha egy gyümölcs 50, vagy 500, vagy akár 5000 kilométerről érkezik, a Felkészülőket érdekelheti hogy milyen kíméletes módon lehet tartósítani zöldségeket, gyümölcsöt, és a Cselekvőknek egy Fenntartható Karácsonyi Vásárban megjelenő közösség adhat megerősítést, hogy sok emberek gondolkodik hasonlóan, mint ők, és adódik alkalom velük találkozni.

Minden csoport elérhető és megérinthető, csak a megfelelő 'mit' és 'hogyan' kérdéseket kell előtte átgondolnunk.

Jó gondolkodást!
Era

2011. október 2., vasárnap

Átalakuló városok mozgalom alapelvei

A változás tervezéséhez:

1. Pozitív jövőkép (Positive vision for the future) - a borús jövőről senki nem akar beszélni, de ha megoldásközpontú a gondolkodásunk, ahhoz az emberek könnyebben tudnak csatlakozni.

2. Tudatosítás (Awareness) - az emberek a környezettudatosság területén különböző szinten vannak. Azon a szinten kell beszélnünk az emberekkel, ahol vannak, és nem ott, ahol mi akarjuk, hogy legyenek.

3.  Befogadás (Inclusion) - mindenkire szükség van, és mindenki egyediségére és lelkesedésére.

4. Alkalmazkodó képesség (Resilience) - rugalmasság az alapja az erős helyi közösségeknek.

5. A problémában a megoldás (Go inside the problem) - a megoldás magában a problémában fedezhető fel egyedül (homeopátia, permakultúra - nem kívülről ad megoldást, hanem a saját rendszerén belül).

6 . Külső és belső változás (Inside and outside transition) a változásnak a környezetben ugyanúgy történik meg, mint az emberekben.

7. Élettel teli model (Vital model) - model, minta, amit könnyű az embereknek 'lemásolni', ismételni, így gyorsan tud terjedni.

May East - a findhorni az ökofalu tanulmámyok koordinátora 
            és a nemzetközi kapcsolatok vezetője

Era

A világ, amiben élünk... a tények tudatosítása

És akkor jöjjön egy kis szakmai tartalomba való betekintés, amit ezen a kurzuson hallottunk.

Az olajcsúcs és az éghajlatváltozás témában első körben a probléma tudatosításával foglalkoztunk, hogy miként lehet a tényeket a lehető legegyszerűbben, legérthetőbben és tényeken alapulva tudatosítani az emberekben. Ezekből néhány:

- Minden elhasznált 5-6 hordó olajra 1 hordó olajat termelünk ki.
- Minden olajkitermelő  országban, az olajkitermelés kezdetétől 25-40 év telik el az olajcsúcsig (addig a ponting, amikor nem lehet növelni a kitermelést, hanem folyamatosan csökkenni fog).
-Egy átlagos autó egyszeri tankolásának megfelelő olaj ma 8000 munkaórába kerül, ami főállású munkával kb. 3 évet tesz ki.
- Az emberiség történetében egy nemzet sem használt annyi energiát, mint a mai kor nemzeti, amióta fosszilis energiát használnak.
- Az olajcsúcs és az éghajlatváltozás kérdése és problematikája nem kezelhető elkülönítve. Az egyes problémákra adott válaszok még nem jelentenek megoldást, a valós változás a rendszer újragondolásában és újratervezésében van.
.... és még 118 ilyen tényt hallottunk.... elgondolkodtató .....
Era

A meditációról


Pracha Hutanuwatr, a thaiföldi Wongsanit ashram vezetője fogja vezetni a közös reggeli csoport meditációnkat a hónap folyamán. Thich Nhat Hanh zen buddhista mestertől tanult, mielőtt még Thich Nhat Hanh híres lett a nyugaton. Ezekben a régi időkben még fellelhető volt keleten a „nem kommercializált meditáció”. Ha valaki el akart benne mélyedni, felkeresett egy erdőben elvonultan élő szerzetest, meghajolt előtte, és onnantól a mester tanítványaként élhetett vele egy ideig – még szállást, ellátást is kapott. Sőt, hagyomány volt, hogy hétköznapi emberek elvonultak pár hétre, hogy megmerítkezzenek a szerzetesi életben. Így tett Pracha is, és barátnőjétől azzal búcsúzott, hogy egy hét múlva itthon van – tizenegy év szerzetesség lett belőle.

Korábban a marxista, majd a békemozgalom aktivistájaként sokszor látta maga körül, és maga is megtapasztalta a lelkesedés – teljes erőbedobással harcolás – belefáradás – kiégés ismétlődő ritmusát. Ráadásul a Mozgalomban (megfelelő kommunikációs stílus és önismeret hiányában) többet harcoltak egymás, mint a fennálló rendszer ellen. Minderre az enyhülést és megoldást neki a meditáció gyakorlata hozta el. „Életünk nehéz időszakaiban vagy elkövetünk valami nagy hibát – vagy mások követik el és mi megszenvedjük” – a meditáció mindkettőt segít könnyebben elfogadni. Segít ráhangolódni a körülöttünk élőkre, embertársainkra és más lényekre egyaránt. Olyan tiszta örömöt ad, melyet nem szerezhetünk meg magunkon kívül lévő forrásból – a nyugalom derűjét. A nyugalomét, mely nem függ semmilyen külső körülménytől. Ez a megnyugvás, biztos háttér alapvető szükséglet valakinek, aki életét a társadalmi változásokért, az igazságosabb világ szolgálatában tölti.

A meditáció vallástól független, mindenki által megtanulható út. Segít abban, hogy „könnyedebben, kecsesebben táncoljunk az Élettel”. Ági