2011. szeptember 28., szerda

És íme, elérkezett a nagy nap, amikor összepakolom az 1 havi adagot és elindulok északra. Az utóbbi napok pörgésszámának sebessége nem igen engedte meg az elmélyült felkészülést, de abban bízok, hogy a findhorn-i lét, a findhorn-i öböl megadja azt a nyugalmat, és inspirációt, ami támogatni fogja ezt a tanulási folyamatot. Ági már elindult, ő nagyon elszánt fenntarthatósági lovagnőként busszal és vonattal közelíti meg ezt a nagyon távoli helyet. Én maradok a szárnyas közlekedésnél, de mentségemre legyen mondva, hogy a nyáron csak vonattal utaztam mindenfelé Európában. Ami ezen kívül van, oda vagy nem megyek, vagy bevállalom a repülés csúnya szennyező voltát.
Pár óra és indulok. A többit a helyszínről :). Era

2011. szeptember 5., hétfő

Satish Kumar - Az önellátás filozófiája

A rövid cikkben Kumar az önellátás példájának Gandhi törekvéseit és elképzeléseit mutatja be. A zűrzavar okának a nemzetek egymás kizsákmányolását tartja, amit egyre fejlettebb technikai eszközökkel valósítanak meg. Kihangsúlyozza a kisközösségek életterének nem kizsákmányoló, hanem kölcsönös támogatáson alapuló rendszerét.
Kumar azt mondja ' Gandhi szilárdan meg volt győződve, hogy a világválságért a tömegtermelés őrülete felelős. Ez felelős azért, hogy a termelés bizonyos területeken összpontosul. Ezért egyenlőtlen az elosztás. Ha ott történnék a termelés és az elosztás is, ahol a dolgokra szükség van, nem volna nagy probléma az elosztás.'
Amikor az emberek, közösségek maguknak termelnek, nincsenek kiszolgáltatva olyan technológiáknak, amikre a saját ellátásukhoz nem is lenne szükség.
Gandhi: ' Amikor ugyanott történik a termelés és a fogyasztás, megszűnik az a kísértés, hogy vég nélkül és bármilyen áron folyton gyorsítsák a termelést. Ekkor megszűnnének a mai gazdasági rendszer végeláthatatlan bajai és nehézségei.'

Mi az a technika, technológia ami egy adott társadalom valódi szükségleteit elégíti ki?
Gandhi szerint míg a központosított technika a tömegek kiszolgáltatottságának, valamint a kevesek monopóliumának és kiváltságainak technikája, a decentralizált technika az önállóság technikája mindenki számára. Míg a központosított technika azt kívánja, hogy az ember alkalmazkodjon a gépekhez, az önállóság technikája tud alkalmazkodni az emberhez.

Gandhi ezen eszmefuttatásának gyakorlati megvalósulásaként szövőszéket tervezett, míg börtönben volt, és maga készített szövetet használt, és bojkottálta a brit gyárilag készített szöveteket, és azok nyilvános elégetését tervezte. A szövőszéke volt az elhíresült házi technika szimbóluma, de sok más dolgot is készített magának.

Saját gondolataim:
Gandhitól, az indiai elképesztő gyorsaságú és félelmetes irányú fejlődésről visszakanyarodva a mi kis közép-európai létünkhöz, bennem az a kérdés merült fel, hogy ma ki fia borja rendelkezik azzal a tudással és ügyességgel, amivel tulajdonképpen ez a kisléptékű, önellátó, valódi igényeket kielégítő technika megkíván. Az egyetemek ontják a közgazdászokat, jogászokat, bölcsészeket, etc (a felsorolás nagyon nagyon hosszú lenne), de valóban erre a tudásra van-e a mai és főként a jövő társadalmának szüksége?

Ez az írás egy másik kérdést is feszeget bennem. Ez pedig a lemondásról és áldozatról szól. Mert azért azt ugye senki nem hiszi, vagy gondolja, hogy Gandhi ugyanolyan szépszínű, finom tapintású kelméket szövögetett, mégha volt is rá elég ideje a börtönévei alatt, mint amit egy angliai textilgyárból gördítettek ki? A minőség megítélésének kérdése itt ugyanolyan szubjektív, mint a például a házi készítésű és a napközis kakaó között. A Mamám sosem értette, hogy nekem miért ízlik jobban a vizezett, cukrozott napközis kakaó, mint az ő tömény csodája. Mihez vagyunk hozzászokva? Mit diktál a trend? Mitől vagyunk 'elismertebbek' a társadalom szemében? Vagyis hajlandóak vagyunk-e lemondani egy sor olyan dologról, amire valóban nincs szükségünk, amiből valóban ugyanolyan jó lenne egy egyszerűbb, nem a legújabb, színes szagos változat? Egy próbát megér mindennek a felét venni, enni, adagolni, használni. Mi lesz akkor? 

Felkészülés

Mondhatnám magamról, hogy már sok mindent olvastam, láttam tapasztaltam. Ezzel sokan vagyunk így, sok témában. Nekem eddig ezek a tudások valaminek az alapját képezték, és a szemléletemet formálták, de nagyon ritkán tudtam ezeket előhívni és pontosan felidézni, mi több egy előadásban 'csak úgy' idézni. Illetve ahhoz, hogy ez az oldal a lehető legszéleskörűbb és színesebb áttekintést adja a témához kapcsolódóan, elkezdtem régen olvasott, vagy újonnan a kezembe került írásokat feldolgozni, és a zanzát, illetve gondolatelindító idézeteket összegyűjteni. Kezdjük egy nagy kedvenccel, Satir Kumarral.