A mai nap kezdetét veszi a világnézetekkel foglalkozó hetünk. Ezen a héten abba tekintünk bele, hogyan alakították mai globális vilégképünket kulturális beágyazódásaink, nézeteink, hiedelmeink, világnézeteink. A hét során végre nagyobb hagsúlyt kap a természettel való kapcsolódás, és a spirituális gyakorlat – amire már nagyon vágyom, észak-Skócia e gyönyörű részében.
Bevezetőül egy különleges felfedezést tettünk a labirintusok világába. A labirintus egy ősi rítusokban gyökerező útmutatás, utazás, kaland, rituálé önmagunk beljese felé, a Föld, egy terület igazi kvalitásainak megtapasztalása felé. A hagyomány megtalálható több, a Földdel és a természeti erőkkel szoros kapcsolatot ápoló kultúrában, és kötődik az Istennő kultuszhoz – vagyis a nagy civilizációk előtti spirituális hagyományhoz, amely emberi mivoltunkat és a Természethez való kapcsolódásunkat a feminin, női oldalról közelíti meg, a termékenység, anyaföld, finomság, simulékonyság, teremtés oldaláról. Az energiákkal dolgozó gyógyítás kifinomult formája az egyéneken túlmutató, egy-egy földterületre, kollektív egységre, közösségre kiterjedő energetikai harmonizáció. Ennek egy formája a kollektív labirintus építés. A Labirintus nem azonos a rémálmainkban kísértő, csapdába ejtő, mítikus Útvesztővel. A labirintusban egyetlen út van, egyszerű követni – nem csapdába ejt, hanem kibogoz, segít a jelenben maradni, útmutatást kínál és megoldást ajánl a minket foglalkoztató kérdésekre.Kalauzunk, Arian emberek által bejárható, felfedezhető, „használható” labirintusokat készít. Többek között New Yorkban alkotott a szeptember 11.-i terrortámadás egyéves évfordulójára kőből és élő tájból álló labirintus-emlékhelyet egy városi parkban. A délután rövid bevezetővel kezdődött – röviddel, mert ahogy mondta, nem akarja befolyásolni a bennünk kialakuló képet elméletekkel, és ő maga is az alkotás útján avatta be magát ebbe a világba. Hangsúlyozta, fontos, hogy figyeljünk befelé, figyeljük a folyamat közben felmerülő gondolatainkat, érzelmeinket, legyünk benne a pillanatban. A bevezető után kis csoportunk elindult, hogy a Findhorn ökofalu mögött elterülő erdőben töltse a délutánt, és létrehozzuk élő, organikus labirintusunkat. Arian korábban kijelölte a forma közepét. A rítus elején a négy égtájat ábrázoló botokat leszúrtuk a földbe, és a négy égtáj négy elemének, archetípusának megfelelő énekeket, hangokat, érzéseket zengettünk. Ezután a munka teljes csöndben folyt, a csoport együtt dolgozott, ugyanakkor mindenki a saját belső folyamatára is figyelt. A középpont körül hét koncentrikus kör formáját rajzoltuk ki a helyszínen található anyagokból – faágakból, tobozokból, kövekből, kristályokból, mohából, lécekből, levelekből. A hetes szám misztikus szám, mert kapcsolódik több, emberiségünket meghatározó közös tapasztalásunkhoz – a hét napjaihoz, az ember energetikai testének fő központjaihoz, a sárkány hét fejéhez, stb. A forma megalkotása után intuitív úton találtuk meg a labirintus bejáratát, amit perceken belül egy arra sétáló négylábú is jóváhagyott – a kutyus ugyanis pont az általunk kijelölt helyen lépett be a körbe. A bejárat kialakítása után a csoport végigsétált a formán, majd a Középen közös meditációval és zengetéssel kapcsolódtunk egymáshoz, és mindahhoz, amit a labirintus jelent nekünk.
A hét során a különböző világnézetekről való tanulás közben ez lesz a középpont, ahová bármikor visszatérhetünk. - Ági
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése