Újrakapcsolódás – mélyökológia a gyakorlatban

Az ember Természetet károsító tevékenységére a hetvenes évek óta a világ minden táján egyre többen ébrednek fel. Rachel Carlsson Néma Tavasza 1962-ben egy új, fenyegető ellenséggel szembesítette a nyugati embert: saját magával. Egy teljes generáció nőtt fel úgy, hogy az erdőírtás, talajerózió, levegő- és vízszennyezés, ózonlyuk, túlhalászat, talaj – és vízbázis mérgezés, savas esők már születésükkor globális méreteket öltöttek.

Mi, az ebbe a generációba tartozók gyerekkorunktól halljuk, tudjuk, értjük: globális ökológiai katasztrófa felé sodorjuk bolygónkat. A jelentések évtizedről évtizedre vésztjóslóbbak. A tengeri halállomány 90%-át levadászták, gyorsabb ütemben, mint ahogy a populációk újra tudnának termelődni...A fajok kihalása ezerszeresére nőtt az emberi tevékenység miatt... Az évmilliók során képződött globális olajkészletek felét elhasználtuk – a klímaváltozás biztos útjára billentve ezzel ökoszisztémánkat... A Föld lakossága szeptemberben elérte a hétmilliárdot, és a nyugati ember életszínvonala csak milliárdok nyomorúsága árán tartható fenn... Ha mindenki úgy élne mint mi, 3 Föld bolygó kellene.... elég!!! Ugye, elegünk van mindebből? Mit ér tudni a problémáról, ha egyedül nem tehetünk semmit ellene?... és szemlesütve sietünk el az aluljáróban a támogatást kérő zöld szervezet önkéntese mellett....

… mi történik azonban mindeközben bennünk? Milyen érzések, gondolatok kavarognak fejünkben? Miért kapcsoljuk el sóhajtva a hírekben feltűnő újabb természeti katasztrófa ijesztő képeit? Hogyan és miért okoznak testünkben, szívünkben, idegrendszerünkben, sejteink szintjén csillapíthatatlan fájdalmat otthonunk, a Föld pusztulásának képei? Valami biztosan van a látszólag cinikus, enervált egyén elzárkózása mögött. Emberi mivoltunk legmélyén mindannyian birtokában vagyunk az igazságnak: ezzel a Földdel, amiben élünk, egyek vagyunk. Ugyanabból a kémiai anyag-keverékből, „csillagporból” állunk, amelyből milliárd évekkel ezelőtt bolygónk kialakult. A levegő, amit beszívunk, a víz, amit megiszunk, a növények, melyeket elfogyasztunk és amelyekből sejtjeinket építjük újjá, ezer szállal függnek össze Földünk élő és élettelen résztvevőivel. Újra kapcsolódhatunk ezzel a tudattal, és e növekvő tudatosságból erőt meríthetünk mindennapi munkánkhoz.

Joanna Macy „Work That Reconnects” mélyökológia csoportmunkája a hetvenes években kezdődött a nukreális fenyegetés okozta szorongás feloldásának céljával, majd terjedt el az egész világon. A csoportmunka a rendszerelméletben, társadalmilag felelős spiritualitásban és a mélyökológia filozófiájában gyökerezik. Célja, hogy segítse a résztvevőket a földi élet teljes szövedékéhez való újra-kapcsolódásban, felszínre hozza a természet pusztításával kapcsolatos szorongást, fájdalmat, dühöt, szomorúságot, tudatosítsa ezeknek az érzéseknek a létjogosultságát, és pozitív cselekvésbe fordítsa át őket. Joanna Macy az elmúlt több mint 30 évben több ezer emberrel dolgozott a világ minden táján, minden társadalmi rétegében és helyzetében élőkkel.

A csoportmunka különösen sokat adhat azoknak a szociális és környezeti igazságosságért küzdő és dolgozó aktivistáknak, civileknek, akik sokszor szélmalom harcnak tűnő küzdelmet folytatnak az egészséges, fenntartható jövőért a fennálló rendszerrel szemben, rengeteg energiát fektetve ügyük és a világ előmozdításáért – saját magukra, a fizikai-érzelmi kimerülés, kiégés jeleire azonban nem marad erejük.

Az a határtalan növekedésre épülő globális fejlődési paradigma, amelyben eddig éltünk, az „ipari növekség társadalma” nem tartható fenn tovább. Társadalmi, politikai, gazdasági, ökológiai szövete hasadozik, és rajtunk múlik, az összeomlás felé, vagy egy másfajta társadalmi berendezkedés, az „Életfenntartó Társadalom” felé mozdulunk. A kettő közötti átmenet, a Nagy Fordulat, ahogyan Macy nevezi, évtizedek óta zajlik körülöttünk – ha részt veszünk benne ha nem. - Ági