Újrakapcsolódás – mélyökológia a gyakorlatban

Az ember Természetet károsító tevékenységére a hetvenes évek óta a világ minden táján egyre többen ébrednek fel. Rachel Carlsson Néma Tavasza 1962-ben egy új, fenyegető ellenséggel szembesítette a nyugati embert: saját magával. Egy teljes generáció nőtt fel úgy, hogy az erdőírtás, talajerózió, levegő- és vízszennyezés, ózonlyuk, túlhalászat, talaj – és vízbázis mérgezés, savas esők már születésükkor globális méreteket öltöttek.

Mi, az ebbe a generációba tartozók gyerekkorunktól halljuk, tudjuk, értjük: globális ökológiai katasztrófa felé sodorjuk bolygónkat. A jelentések évtizedről évtizedre vésztjóslóbbak. A tengeri halállomány 90%-át levadászták, gyorsabb ütemben, mint ahogy a populációk újra tudnának termelődni...A fajok kihalása ezerszeresére nőtt az emberi tevékenység miatt... Az évmilliók során képződött globális olajkészletek felét elhasználtuk – a klímaváltozás biztos útjára billentve ezzel ökoszisztémánkat... A Föld lakossága szeptemberben elérte a hétmilliárdot, és a nyugati ember életszínvonala csak milliárdok nyomorúsága árán tartható fenn... Ha mindenki úgy élne mint mi, 3 Föld bolygó kellene.... elég!!! Ugye, elegünk van mindebből? Mit ér tudni a problémáról, ha egyedül nem tehetünk semmit ellene?... és szemlesütve sietünk el az aluljáróban a támogatást kérő zöld szervezet önkéntese mellett....

… mi történik azonban mindeközben bennünk? Milyen érzések, gondolatok kavarognak fejünkben? Miért kapcsoljuk el sóhajtva a hírekben feltűnő újabb természeti katasztrófa ijesztő képeit? Hogyan és miért okoznak testünkben, szívünkben, idegrendszerünkben, sejteink szintjén csillapíthatatlan fájdalmat otthonunk, a Föld pusztulásának képei? Valami biztosan van a látszólag cinikus, enervált egyén elzárkózása mögött. Emberi mivoltunk legmélyén mindannyian birtokában vagyunk az igazságnak: ezzel a Földdel, amiben élünk, egyek vagyunk. Ugyanabból a kémiai anyag-keverékből, „csillagporból” állunk, amelyből milliárd évekkel ezelőtt bolygónk kialakult. A levegő, amit beszívunk, a víz, amit megiszunk, a növények, melyeket elfogyasztunk és amelyekből sejtjeinket építjük újjá, ezer szállal függnek össze Földünk élő és élettelen résztvevőivel. Újra kapcsolódhatunk ezzel a tudattal, és e növekvő tudatosságból erőt meríthetünk mindennapi munkánkhoz.

Joanna Macy „Work That Reconnects” mélyökológia csoportmunkája a hetvenes években kezdődött a nukreális fenyegetés okozta szorongás feloldásának céljával, majd terjedt el az egész világon. A csoportmunka a rendszerelméletben, társadalmilag felelős spiritualitásban és a mélyökológia filozófiájában gyökerezik. Célja, hogy segítse a résztvevőket a földi élet teljes szövedékéhez való újra-kapcsolódásban, felszínre hozza a természet pusztításával kapcsolatos szorongást, fájdalmat, dühöt, szomorúságot, tudatosítsa ezeknek az érzéseknek a létjogosultságát, és pozitív cselekvésbe fordítsa át őket. Joanna Macy az elmúlt több mint 30 évben több ezer emberrel dolgozott a világ minden táján, minden társadalmi rétegében és helyzetében élőkkel.

A csoportmunka különösen sokat adhat azoknak a szociális és környezeti igazságosságért küzdő és dolgozó aktivistáknak, civileknek, akik sokszor szélmalom harcnak tűnő küzdelmet folytatnak az egészséges, fenntartható jövőért a fennálló rendszerrel szemben, rengeteg energiát fektetve ügyük és a világ előmozdításáért – saját magukra, a fizikai-érzelmi kimerülés, kiégés jeleire azonban nem marad erejük.

Az a határtalan növekedésre épülő globális fejlődési paradigma, amelyben eddig éltünk, az „ipari növekség társadalma” nem tartható fenn tovább. Társadalmi, politikai, gazdasági, ökológiai szövete hasadozik, és rajtunk múlik, az összeomlás felé, vagy egy másfajta társadalmi berendezkedés, az „Életfenntartó Társadalom” felé mozdulunk. A kettő közötti átmenet, a Nagy Fordulat, ahogyan Macy nevezi, évtizedek óta zajlik körülöttünk – ha részt veszünk benne ha nem. - Ági  

A Nagy Fordulat három fő területe

Joanna Macy három fő területet azonosít, melyeken az ipari növekedés társadalmából és életet támogató társadalomba vezető Nagy Fordulat zajlik:

1. Akciók Földünk védelmében
   
   

   

   Talán ez a Nagy Fordulat leglátványosabb dimenziója, mely magában foglalja a politikai, törvényhozási és jogi folyamatokat éppúgy, mint a direkt akciókat, bojkottokat, blokádokat, civil engedetlenséget és a pusztítás elutatsításának más formáit. Ide tartoznak a WTO elleni tüntetések, a zöld aktivisták megmozdulásai, a Kritikus Tömeg, a jelenleg zajló Világforradalom is. Ezek az akciók időt nyernek a Globális Mozgalomnak, életeket, fajokat menthetnek meg egy fenntarthatóbb társadalom számára. Önmagukban azonban nem elegendők ennek a pozitív jövőnek a létrehozásához.
   
   2. A strukturális okok vizsgálata és alternatív struktúrák kialakítása.
   
   

   

   Ahhoz, hogy kiszabaduljunk az ipari növekvés társadalmának szorításából, meg kell értenünk annak logikáját és működési mechanizmusait. Milyen ki nem mondott egyetértések okozzák, hogy Földünk nagy része a legmélyebb szegénységbe sodródik, miközben egy szűk réteg gazdagsága nő? Milyen félreértett értelmezési keret miatt használjunk bolygónkat nyersanyag-raktárként és hulladék lerakóként? Nem kevés bátorságba kerül, hogy szembenézzünk az emberiség e nem túl hízelgő képével, de ez a rálátás elengedhetetlen ahhoz, hogy demisztifikáljuk globális gazdaságunk működési mechanizmusát – lemondjunk arról, hogy a politikusokat és a nagyvállalatokat démonizálva bűnbakokat keressünk. A rendszer megismerése mellett strukturális alternatívákat is alkotunk, megszámlálhatatlan helyszínen pattannak ki a társadalom szövetéből az új életformák, közösségi berendezkedések. Ilyenek a globális rendszerről való ismeretterjesztő programok, az átalakuló városok és az ökofalu mozgalom, szándékolt közösségek, városi közösségi kertek, lakóközösségek, bevásárló körök, szívességbankok. Ezek a kezdeményezések elszórtnak, elhanyagolhatónak tűnhetnek, ám magukban hordják a Jövő magját
   
   3. Az emberi tudatosság emelkedése
   
   

   

   Mindezek a strukturális alternatívák nem ereszthetnek gyökereket a társadalom értékeinek mélyreható változása nélkül – új értékek kialakítására van szükség, melyek fenntartják a változásokat. Az új értékek tükrözik szükségleteinket, és azt a módot, ahogyan egymáshoz és Földünkhöz kapcsolódunk. Más szavakkal a valóság felfogásának gyökeres változására van szükség – és ez a változás napjainkban zajlik, tudati forradalomként és spirituális ébredésként. A változást lehetővé tévő élmények és felismerések egyre gyakoribbak, az egyén különváltsága és az individualizmus helyett a Földünkért érzett felelősségérzet formájában jelenik meg, a materializmus helyet ad a modern tudományos felfedezéseknek a Világegyetem élő mivoltáról, mely a spirituális hagyományokkal együtt a világot mint Szent Egészt láttatja velünk. Ebbe a dimenzióba tartozik a rendszerszemléletű gondolkodás, a társadalmilag felelős buddhizmus és más tradíciók, az ökofeminizmus, ökopszichológia és az önkéntes egyszerűség mozgalom. A Nagy Fordulat ezen dimenziója segít minket a cselekvésben és konkrét változásokban, megóv a pániktól, a tehetetlenség érzésétől, attól, hogy fejünket a homokba dugva védekezzünk, vagy bűnbakokat keresve egymásnak essünk. - Ági

Mélyökológia - az emberiség új etikája

Mély, vagyis nem csupán a felszíni problémákra és megoldásokra koncentráló gondolkodási paradigma a mélyökológia. Alapvető kérdésekre reflektál az ember létét illetően tágabb környezetében, nem csupán „tudományos” szempontból vizsgálja az egyes lények emberhez viszonyított értékét és helyét. Alapelve az, hogy a Természetet nem számunkra, emberek számára kell csupán megőriznünk, nem hasznossága adja értékét. Minden lény, élő és élettelen egyaránt értékes, a Természetnek mint egésznek részei, melyek rendszerként működnek.

A kifejezés Arne Naess norvég hegymászó filozófustól származik, aki számára a bioszféra és az ember egyre bonyolultabbá váló kapcsolata nem írható le a tudomány eszközeivel - az élet hálójában elfoglalt szerepünk megértéséhez használható etika, ökológiai bölcsesség is szükséges. Naess ökozófiának nevezte el a létezés, gondolkodás és cselekvés filozófiai rendszerét. „Az élet minden formájához való jog egyetemes jog, egyetlen élő faj élethez való joga sem előbbrevaló a másikénál”.

A mélyökológia alapjait nyolc pontban összegezhetjük:

1. A Föld emberi és nem emberi élőlényei egyaránt belső, magukból adódó értéket képviselnek, mely független az emberiség számára való hasznosságuktól

2. Az életformák gazdagsága és diverzitása önmagában képvisel értéket

3. Az embernek alapvető szükségletei kielégítésén túl nincs joga ezt a gazdagságot gyengíteni

4. Az emberi kultúrák virágzása összeegyeztethető az emberi populáció csökkenésével – a nem emberi élet virágzása meg is kívánja ezt a csökkenést

5. Az emberi faj jelenlegi tevékenysége káros hatással van a Föld nem emberi életére, ez a káros hatás rohamosan erősödik

6. Módosítanunk kell tehát jelenlegi politikai vezérelveinket, és ez a változás hatással lesz a gazdasági, technológiai és ideológiai berendezkedésünkre

7. Az ideológiai változás lényege a jobb életmód hajhászása helyett az Élet minőségének tisztelete

8. Mindazok, akik elfogadják a fenti állításokat, elkötelezik magukat, hogy elindítsák a szükséges változásokat Földünkön.

Ági

Spiráldinamika – az emberi tudat fejlődésének rétegei

Az elmélet 1966-ban látott napvilágot a Spiráldinamika című könyvben, Clare W. Graves pszichológus professzor rendszerére alapozva. Eszerint az emberi természet nem statikus, hanem az emberi társadalmak a környezetükhöz alkalmazkodva új és új, komplex világnézeti, cselekvési viselkedési modelleket alkotnak. Ezek a modellek a kollektív intelligenciára, alapértékekre épülnek, melyeket a spiráldinamika (az egyes ember genetikai összetételét meghatározó gének mintájára) mémeknek hív. Ezen alapértékek szervezési elvként meghatározzák korok, kultúrák, és egyének világnézetét. Az egyének, illetve kultúrák nem jellemezhető egyetlen kategóriával (mémmel), hanem az értékek rendszerének keverékeit hordozzák magukban.

Nézzük meg, mely kategóriákat különít el Graves rendszere:

Bézs mém, archaikus, ösztönös

Ez a társadalmi rendszer Krisztus előtt 100.000-ben kezdődött. A fő szempont az életben maradás, a biológiai szükségletek kielégítése, az érzékek által vezérelt funkciók működtetése. Az ember a természeti rendszerekkel szoros kapcsolatban látta el szükségleteit, nem tett nagyobb átalakító hatást a természetre. Ez az értékrendszer az emberiség történetének későbbi szakaszaiban bármikor felébredhet, amikor szükség van rá – természeti csapások, járványok, háborúk idején, amikor az egyén alapvető funkciói lépnek előtérbe az életben maradás érdekében.

Lila mém, törzsi-animisztikus

Kezdete Krisztus előtt 50.000-re tehető, a tradicionális kultúrák kialakulásának idejére. A közösség, a varázslás, az ősök és a természeti erők tisztelete jellemzi, a törzsi kultúrák folyamatos kapcsolatot tartottak a mágikus világgal. Az évszakokhoz kötődő rítusok a természettel való összhangot segítik. A manapság újjáéledő Istennő kultusz is ennek az időszaknak a jellemzője. A mai New Age spirituális és közösségi törekvések gyakran nyúlnak vissza e kor rítusaihoz, hogy az induvidualitás korában a „Mi” egységét erősítsék.

Vörös mém, egocentrikus

Krisztus előtt 7000-ben kezdődött ez a hatalomra, egyéni erőre épülő értékrendszer. Szakít a törzsi hagyományok közösségi értékeivel, és az egót, az individualizált egyént állítja a középpontba. Ez az emberi lény domináns, kontrolláló természete, az élet dzsungelében a túlélésért folytatott harc eszköze. Néha a mai ember is visszanyúl ehhez az eszközhöz, amikor szüksége van rá az érvényesüléshez, gondoljunk például az utcai geng-ek egyént védő csoportosulásaira.

Kék mém, autokratikus

Kr. előtt 3000-re tehető a megjelenése, ma is ez a fundamentalista vallási mozgalmak, totalitárius rendszerek világnézete. Középpontban áll a rend, stabilitás, engedelmeskedés – az egyén feláldozza egyéni érdekeit a rendért, a jobb jövőért. Az elmélet szerint a ma élő felnőttek 40%-a ma is ezen értékrendszer alapján éli életét - még ha nem is a radikális formájában.

Narancs mém, tudományos - stratégikus

Kr. utáni 600-1000 körül jelent meg, a felvilágosodással és a tudományos-techinkai-ipari forradalommal teljesedett ki. Ennek a gondolkodási rendszernek nincs szüksége az „izmusokra”, a világot sokkal inkább egy hatalmas piactérnek látja, melyben rengeteg lehetőség kínálkozik. Kulcsszavai a függetlenség, önmegvalósítás, siker, versengés. Ez az Amerikai Álom értékrendje. A mai világ felnőttjeinek 30%-át teszi ebbe a kategóriába a rendszer, és a világban létező hatlom 50%-át ez a gondolkodásmód jellemzi. Egyértelműen narancs a globális média, a globalizáció, és a neoliberális gazdasági rendszerünk.

Zöld mém – a társadalmi háló

A huszadik század elejétől felemelkedő zölddel kezdődik azoknak az értékrendszereknek a sora, amelyek felülemelkednek a fennmaradás paradigmáján, és a létezés terüetére lépnek. Ebben az egyén azért áldozza fel saját érdekét, hogy hozzájáruljon a csoport harmóniájához. Jellemzője a szeretet, harmónia, kollektivitás, növekedés, tudatosság. E paradigma szemszögéből már érthető, hogy a kék rendszere az embereket bűnösökre és szentekre, a narancs vesztesekre és győztesekre osztotta. A zöld értékrendszer felismeri, hogy az előző paradigmák veszélyesek az emberi faj fennmaradására nézve. A különböző spirituális utak szintetizálódnak, megjelenik a „Most hatama”. Findhorn ökofalu közösség példa a zöld értékrendre. Ma mintegy 10%-unk éli életét eszerint az értékrendszer szerint. Hátránya, hogy természetéből adódóan ez a gondolkodásmód ugyan megérti az előzőek problémáját, de nem kínál gyakorlati stratégiát az azokból való kivezető útra.

Sárga mém – rendszerszemlélet

Az 1950-es években jelent meg és terjedt ez az értékrendszer, igaz, ma is csak az emberek és közösségek igen kis részére jellemző. Újra az egyén van a fókuszban, de az egoizmus szemlélete nélkül – ez egy teljesen új emberi modellt rajzol ki, akinek valós tapasztalata a globális egymástól való kölcsönös függőség, aki tudatában van a globális rendszerek összefüggésének. Az ezt az életszemléletet teljes mértékben megélők belehelyzik magunkat az élet áramlatába, és pontosan azt vonzzák be életükbe, aminek világunk bonyolultan összefüggő rendszereinek és magasabb rendű céljaink megvalósítását eredményezi. Az ebben az értékrendszerben élők nem hasonlítják magukat senkihez, saját maguk, saját egyéni kvalitásaik összesége a viszonyítási alapjuk. Ebből a szemléletből nőtt ki a technikai újításokhoz a természeti evolúciót példának vevő biomimicry (http://biomimicry.net/). A jelenlegi kurzusunk célja, hogy e sárga értékrenddel térjünk haza és valósítsunk meg változásokat otthoni környezetünkben.

Türkíz mém

Ez a paradigma a legújabb, még kialakulóban lévő, globálisan csupán az emberek kevesebb, mint 1%-ára jellemző. A 70-es években jelent meg, középpontjában ismét a közösség áll, az egyénről az ökológiai én-re helyezve a hangsúlyt. Az értékrend alapja a bolygó-tudatosság, minden életforma tisztelete. Graves korábban kutatást végzett Findhorn ökofaluban, hogy megfigyelje, vajon ez a közösség tart-e már az emberi tudatosságnak ezen a szintjén. Ezt a paradigmát segítik a világ több részén egyszerre tartott globális meditációk, a tudomány világából a kvantumfizika, a rendszerszemlélet, a hologramm-nézőpont, vagy akár a korunkban elterjedő Átalakuló Városok mozgalom. Az ebbe a tudatoságba belekóstolt egyén egy megtartó közösség nélkül nehézségekkel néz szembe tudatosságának megtartásában, hisz világunk nagyon kis része érti ezt a gondolkodásmódot.

Az egyes mémeknél megfigyelhető, hogy a meleg színekkel jellemzettek az egyént, a hideg színekhez tartozók a közösséget állítják középpontba. Ez is jellemzi az emberi értékrendszer fejlődésének spirális jellegét. - Ági

Kapcsolódás a Természettel

"Amikor nem kapcsolódunk, leblokkoljunk energiáinkat olyan dolgokban, amelyek valójában nem léteznek az "Itt és Most"-ban, ám megakadályozzák hogy a Pillanat áramlásában résztvegyünk."

Ezzel vezette be tegnapi kirándulásunkat Arian. A kurzus során először (!) megyünk kirándulni, először van alkalmunk a nem ember közreműködésével alkotott természetben lenni.

Findhorn spirituális gyakorlatához szorosan hozzátartozik a Természettel való kapcsolat ápolása, fenntartása. Tegnap a Findhorn folyó természeti világának egy gyönyörű részében jártunk - Randolph's Leap-nél. Ez a hely az itteni élővilág egyik gyöngyszeme, ahol a folyó és az erdő szemet kápráztató színekben pompázik - és ahol "vékony a világok közötti határ". A 3 hét fejtágítás után nagyon felfrissítő volt  hogy pár órát eltölthettünk az erdőben, a pompás, ősi, hatalmas fák, az ősz színkavalkádjába öltözött lombkoronák, friss levegő, zöld moharétegek, és vörös színnel hömpölygő folyó mellett. - Ági

A labirintus – út önmagunk belseje felé

A mai nap kezdetét veszi a világnézetekkel foglalkozó hetünk. Ezen a héten abba tekintünk bele, hogyan alakították mai globális vilégképünket kulturális beágyazódásaink, nézeteink, hiedelmeink, világnézeteink. A hét során végre nagyobb hagsúlyt kap a természettel való kapcsolódás, és a spirituális gyakorlat – amire már nagyon vágyom, észak-Skócia e gyönyörű részében.

Bevezetőül egy különleges felfedezést tettünk a labirintusok világába. A labirintus egy ősi rítusokban gyökerező útmutatás, utazás, kaland, rituálé önmagunk beljese felé, a Föld, egy terület igazi kvalitásainak megtapasztalása felé. A hagyomány megtalálható több, a Földdel és a természeti erőkkel szoros kapcsolatot ápoló kultúrában, és kötődik az Istennő kultuszhoz – vagyis a nagy civilizációk előtti spirituális hagyományhoz, amely emberi mivoltunkat és a Természethez való kapcsolódásunkat a feminin, női oldalról közelíti meg, a termékenység, anyaföld, finomság, simulékonyság, teremtés oldaláról. Az energiákkal dolgozó gyógyítás kifinomult formája az egyéneken túlmutató, egy-egy földterületre, kollektív egységre, közösségre kiterjedő energetikai harmonizáció. Ennek egy formája a kollektív labirintus építés. A Labirintus nem azonos a rémálmainkban kísértő, csapdába ejtő, mítikus Útvesztővel. A labirintusban egyetlen út van, egyszerű követni – nem csapdába ejt, hanem kibogoz, segít a jelenben maradni, útmutatást kínál és megoldást ajánl a minket foglalkoztató kérdésekre.

Kalauzunk, Arian emberek által bejárható, felfedezhető, „használható” labirintusokat készít. Többek között New Yorkban alkotott a szeptember 11.-i terrortámadás egyéves évfordulójára kőből és élő tájból álló labirintus-emlékhelyet egy városi parkban. A délután rövid bevezetővel kezdődött – röviddel, mert ahogy mondta, nem akarja befolyásolni a bennünk kialakuló képet elméletekkel, és ő maga is az alkotás útján avatta be magát ebbe a világba. Hangsúlyozta, fontos, hogy figyeljünk befelé, figyeljük a folyamat közben felmerülő gondolatainkat, érzelmeinket, legyünk benne a pillanatban. A bevezető után kis csoportunk elindult, hogy a Findhorn ökofalu mögött elterülő erdőben töltse a délutánt, és létrehozzuk élő, organikus labirintusunkat. Arian korábban kijelölte a forma közepét. A rítus elején a négy égtájat ábrázoló botokat leszúrtuk a földbe, és a négy égtáj négy elemének, archetípusának megfelelő énekeket, hangokat, érzéseket zengettünk. Ezután a munka teljes csöndben folyt, a csoport együtt dolgozott, ugyanakkor mindenki a saját belső folyamatára is figyelt. A középpont körül hét koncentrikus kör formáját rajzoltuk ki a helyszínen található anyagokból – faágakból, tobozokból, kövekből, kristályokból, mohából, lécekből, levelekből. A hetes szám misztikus szám, mert kapcsolódik több, emberiségünket meghatározó közös tapasztalásunkhoz – a hét napjaihoz, az ember energetikai testének fő központjaihoz, a sárkány hét fejéhez, stb. A forma megalkotása után intuitív úton találtuk meg a labirintus bejáratát, amit perceken belül egy arra sétáló négylábú is jóváhagyott – a kutyus ugyanis pont az általunk kijelölt helyen lépett be a körbe. A bejárat kialakítása után a csoport végigsétált a formán, majd a Középen közös meditációval és zengetéssel kapcsolódtunk egymáshoz, és mindahhoz, amit a labirintus jelent nekünk.

A hét során a különböző világnézetekről való tanulás közben ez lesz a középpont, ahová bármikor visszatérhetünk. - Ági