2011. szeptember 5., hétfő

Satish Kumar - Az önellátás filozófiája

A rövid cikkben Kumar az önellátás példájának Gandhi törekvéseit és elképzeléseit mutatja be. A zűrzavar okának a nemzetek egymás kizsákmányolását tartja, amit egyre fejlettebb technikai eszközökkel valósítanak meg. Kihangsúlyozza a kisközösségek életterének nem kizsákmányoló, hanem kölcsönös támogatáson alapuló rendszerét.
Kumar azt mondja ' Gandhi szilárdan meg volt győződve, hogy a világválságért a tömegtermelés őrülete felelős. Ez felelős azért, hogy a termelés bizonyos területeken összpontosul. Ezért egyenlőtlen az elosztás. Ha ott történnék a termelés és az elosztás is, ahol a dolgokra szükség van, nem volna nagy probléma az elosztás.'
Amikor az emberek, közösségek maguknak termelnek, nincsenek kiszolgáltatva olyan technológiáknak, amikre a saját ellátásukhoz nem is lenne szükség.
Gandhi: ' Amikor ugyanott történik a termelés és a fogyasztás, megszűnik az a kísértés, hogy vég nélkül és bármilyen áron folyton gyorsítsák a termelést. Ekkor megszűnnének a mai gazdasági rendszer végeláthatatlan bajai és nehézségei.'

Mi az a technika, technológia ami egy adott társadalom valódi szükségleteit elégíti ki?
Gandhi szerint míg a központosított technika a tömegek kiszolgáltatottságának, valamint a kevesek monopóliumának és kiváltságainak technikája, a decentralizált technika az önállóság technikája mindenki számára. Míg a központosított technika azt kívánja, hogy az ember alkalmazkodjon a gépekhez, az önállóság technikája tud alkalmazkodni az emberhez.

Gandhi ezen eszmefuttatásának gyakorlati megvalósulásaként szövőszéket tervezett, míg börtönben volt, és maga készített szövetet használt, és bojkottálta a brit gyárilag készített szöveteket, és azok nyilvános elégetését tervezte. A szövőszéke volt az elhíresült házi technika szimbóluma, de sok más dolgot is készített magának.

Saját gondolataim:
Gandhitól, az indiai elképesztő gyorsaságú és félelmetes irányú fejlődésről visszakanyarodva a mi kis közép-európai létünkhöz, bennem az a kérdés merült fel, hogy ma ki fia borja rendelkezik azzal a tudással és ügyességgel, amivel tulajdonképpen ez a kisléptékű, önellátó, valódi igényeket kielégítő technika megkíván. Az egyetemek ontják a közgazdászokat, jogászokat, bölcsészeket, etc (a felsorolás nagyon nagyon hosszú lenne), de valóban erre a tudásra van-e a mai és főként a jövő társadalmának szüksége?

Ez az írás egy másik kérdést is feszeget bennem. Ez pedig a lemondásról és áldozatról szól. Mert azért azt ugye senki nem hiszi, vagy gondolja, hogy Gandhi ugyanolyan szépszínű, finom tapintású kelméket szövögetett, mégha volt is rá elég ideje a börtönévei alatt, mint amit egy angliai textilgyárból gördítettek ki? A minőség megítélésének kérdése itt ugyanolyan szubjektív, mint a például a házi készítésű és a napközis kakaó között. A Mamám sosem értette, hogy nekem miért ízlik jobban a vizezett, cukrozott napközis kakaó, mint az ő tömény csodája. Mihez vagyunk hozzászokva? Mit diktál a trend? Mitől vagyunk 'elismertebbek' a társadalom szemében? Vagyis hajlandóak vagyunk-e lemondani egy sor olyan dologról, amire valóban nincs szükségünk, amiből valóban ugyanolyan jó lenne egy egyszerűbb, nem a legújabb, színes szagos változat? Egy próbát megér mindennek a felét venni, enni, adagolni, használni. Mi lesz akkor? 

2 megjegyzés:

  1. Nos, köllene tudás, lemondás és mindehhez a szocializációnkat, genetikai programjainkat meghaladó tudatosság...

    Ha belegondolok, hogy Gandhi az 1920-as években jutott arra a gondolatra, hogy a globalizált tömegtermelés az oka a világválságnak és ehelyett helyi/közösségi termelési-fogyasztási rendszerekre van szükség. Majd körül nézek a világban... hát körül néztem csak úgy kíváncsiságból a mai online indiai újságokban: Az indiai kormány a gazdasági válság ellenére magas GDP-vel és vásárló erővel csábítja az új befektetőket, és ezt egy msn-es felmérés is alátámasztja miszerint a nők 52%-a havonta vesz egy új cipőt, míg 15%-a két hetente (és 52% boldogan viseli el a magassarkú cipőkkel járó fájdalmat annak érdekében, hogy jól nézzen ki). Mindeközben Indiában nincs elegendő jó tanár és ezért nagyon magasak az osztálylétszámok főleg vidéken.
    Hát... maradjunk annál, hogy a Gandhi féle gondolat nem lett társadalmi járvány.

    Akkor mégis mi lehet a mai világban emberhez méltó cselekedet?
    Én kíváncsi lennék kinek milyen stratégiája van erre. Nagyon hangsúlyozom nem filozófia, hanem sokkal inkább megvalósult, vagy megvalósítás alatt lévő cselekvési stratégia!
    Magam is gondolkozok addig, hogy szavakba öntsem a sajátomat!
    Szép, felelős cselekedetekkel telt napot kívánok!
    Pabló

    VálaszTörlés
  2. Nagy önismeretre van szükség ahhoz, hogy az ember merten más lenni (nem tömegterméket vásárol és fogyaszt stb). Erre viszont nem tanítják az embereket és a média meg a körülöttünk lévő felszínes világ mintha szándékosan próbálná elnyomni a belső hangot, amely tudna minket irányítani. Aki jógázik, meditál, annál van a kulcs.

    VálaszTörlés